Soha eddig nem volt ilyen kevés időnk arra, hogy ilyen sok mindent megtegyünk.
A konzervatív olyan ember, akinek két tökéletes lába van ugyan, mégsem tanulta meg, hogy kell hátrafelé járni.
Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjük rabjai.
A fizikai erő sohasem tud tartósan ellenállni a lelki erő hatásának.
Az ország, amely tönkreteszi a földjét, önmagát teszi tönkre.
Mindannyian bevándorlók és forradalmárok leszármazottjai vagyunk.
Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.
A demokrácia szabadsága nem biztonságos, ha az emberek elviselik a magánhatalom növekedését egy olyan pontig, ahol erősebb lesz, mint maga a demokratikus állam. A kormányzati hatalom birtoklása egyetlen személy, csoport vagy bármely ellenőrzést gyakorló magánhatalom által – lényegében fasizmus.
Nem építhetjük mindig a jövőt az ifjúságnak, de építhetjük az ifjúságot a jövőnek.
A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami mégis véletlennek tűnik, azt biztos, hogy úgy tervezték meg.
Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem.
A bátorság nem más, mint egy másodpercig visszatartani a félelmet.
Erőt, bátorságot és önbizalmat nyersz minden olyan alkalommal, amikor valóban megállsz, hogy a félelem arcába nézz – ehhez azonban olyat kell tenned, amit úgy vélsz, nem vagy képes megtenni.