Mindig azt hittem, sohasem leszek normális. De akkor pontosan tudtam, hogy az egyetlen dolog ami megmenthet, az csak a család.
(1.évad 10.rész)
Azok, akiket elvakít a harag, képtelenek logikus döntéseket hozni.
(1.évad 10.rész)
A kétségbeesett emberek, kétségbeesett dolgokat tesznek.
(1.évad 10.rész)
Mindenkiben rejtőzik sötétség, amiről azt hiszik, elrejthetik. De előlem nem.
(1.évad 8.rész)
A középiskolások párzási rituáléi mindig értetlenséggel töltöttek el.
(1.évad 8.rész)
Gyilkosság és romantika… Kiderült, mégis van ezekben valami közös. Mindkettő a várakozásról szól, a fokozatosságról. És ezután…a boldog befejezésről.
(1.évad 6.rész)
Néha rossz dolgok is történnek, de nem kell, hogy ezek határozzanak meg minket. Az számít, mit teszünk ezután.
(1.évad 5.rész)
Néha, nem vagyunk olyan félelmetesek, mint ahogy kinézünk. Van, hogy az ellenkezője az igaz.
(1.évad 5.rész)
A legjobb módja annak, hogy feldolgozd az érzéseidet, ha beszélsz róluk.
(1.évad 4.rész)
Mindig éreztem némi hasonlóságot a macskákkal, a természet sorozatgyilkosaival.
(1.évad 1.rész)
A gyász olyan, akár egy óceán. Néha nyugodt, máskor pedig a hullámai megpróbálnak elárasztani téged. Az emberek azt mondják, ilyenkor a legjobb, ha megtanulsz velük együtt úszni.
(1.évad 1.rész)
A legtöbb apa és fia számára, a vadászat a kötődésről szól. Arról, hogy az apa átadja a túléléshez szükséges képességeket a fiának. Nekünk is erről szólt, és annál sokkal többről.
(1.évad 1.rész)
Olyan sokszor megtapasztaltam már a halált, de a sajátomat még soha.
(1.évad 1.rész)
Születésem előtt egy egész örökkévalóságig semmi voltam. Hát most félek attól a nemléttől, amelyet volt alkalmam megszokni egy örökkévalóságon át?
