Sajnos a legtöbbünket úgy nevelték, hogy azt higgyük: a küszködés helyes dolog, erőssé tesz, ezért bűntudatunk támad már akkor is, ha csak néhány percre lazítani szeretnénk. Ironikus módon azonban csak a teljes ellazulás állapotában válik elérhetővé valódi zsenialitásunk és kreativitásunk.
Az egyetlen út, amely tudásom szerint a megvilágosodott tudatállapothoz vezet: az erőlködés nélküli létezés állapota.
Mélyen hiszem, hogy ha igazi énünk – lelkünk – valódi kifejeződéseként élünk, akkor nem kell betegségeket létrehoznunk.
A gyerekek nagyon gyakran ösztönösen kerülnek kapcsolatba a forrással, vagyis az igazi énjükkel.
Néha úgy gondolom, hogy a betegségünkről olykor kiderülhet, hogy az volt a legnagyobb ajándék, amit csak kaphattunk.
Mindannyian azt hisszük, hogy az autóvezetés, a forgalom bőszít fel bennünket, meg a hírek vagy XY. Azt gondoljuk, hogy valami rajtunk kívül álló dolog váltja ki a haragunkat, pedig a harag valójában már bennünk él, mélyen elraktározódva. A külső körülmények csupán megnyomják a gombot, és aktivizálják azt az érzelmet, amely végig ott lapult bennünk. S a harag gomb nem az egyetlen a fegyvertárunkban. Egy sor eltemetett érzelmet tárolunk. A külső körülmények csupán kiváltják, csak aktivizálják azt, ami már régóta bennünk lapul.
Több könyvben is olvastam a rákot túlélők lélektanáról. A kutatók megállapították, hogy az egyik legfontosabb közös tulajdonságuk az élethez való erős ragaszkodásuk.
Sohasem kell megállnunk a változásban, az átalakulásban! Egyre teljesebben kell megéreznünk és tudatosítanunk magunkban, hogy valójában tökéletes, tiszta gyémántok vagyunk! El kell engednünk a minket korlátozó érzelmi rétegeket, amelyek elhomályosítják előlünk igazi énünket!
A spirituális fejlődés belső utazást jelent. Ez a lélek tanulásának az útja, amelynek során a múltat el kell engedni. Ezt pedig magunknak kell megtapasztalnunk.
Megértettem, hogy a gyógyuláshoz vezető út mindenki számára egyedi és megismételhetetlen, s hogy mindenkinek magának kell azt megtalálnia és végigjárnia, s azt az utat senki sem teheti meg helyette.
A medikusokat arra tanítják, hogy a testtel foglalkozzanak, ahogy az autószerelőknek a kocsik javításáról kell mindenfélét megtanulniuk. Az orvosok azzal a nyilvánvaló céllal közelítenek hozzánk, hogy segítsenek nekünk, de közben elfelejtik, hogy mi emberek, s nem csupán testek vagyunk. Tudatunk és érzelmünk is van! A legfontosabb azonban, hogy alapvetően lelkek vagyunk! A lelket pedig nem lehet mikroszkóppal megvizsgálni vagy megoperálni!
Amint megértjük, hogy a betegség, illetve a testi korlátozottság mire akar megtanítani, és végül a sejtekben tárolt érzelmi problémát elengedjük, akkor és csakis akkor kezdődhet meg a minden síkra kiterjedő, érzelmi, spirituális és fizikai szinten is végbemenő gyógyulás. Csupán akkor lép a test a természetes gyógyulás útjára.
Betegség idézetek, Betegségből gyógyulás idézetek, Gyógyulás idézetek
Úgy kell bánni a szerelemmel, mint egy törékeny kismadárral, aki odarepül hozzád, beül a tenyeredbe. Nem zárhatod össze az öklödet, mert azzal szétlapítanád, megölnéd a túl szoros fogással. A szeretetnek bizalomra van szüksége. Szabadon kell engedned a madarat, hogy szárnyaljon, és ha nem jön vissza, sosem volt a tiéd. Ha visszajön, amíg a kezed nyitva van, mindig a tied lesz.