A tőzsdére vitt vállalatok részvényéi, főleg, ha nagyléptékű technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos vállalkozásról van szó, szélsőségesen ingadoznak, egyrészt a belső teljesítmény, másrészt pedig a gazdaság pillanatnyi állapotának függvényében. A tőzsde mániákus depressziós világa pedig elvonja az ember figyelmét, és nem hagyja, hogy a nagyszerű eredmények elérésén dolgozzon.
Jó néhány figyelemreméltó példát láttunk már a sikerre, és ezt a sikert mindig szorgalommal, lelkesedéssel, valamint megfelelő termék és időzítés kombinációjával vívták ki.
Ha nem lenne egy fillérem sem, de egészséges lennék, tudom, hogy szorgalommal és türelemmel képes volnék mindent újrakezdeni. A kellő szorgalom azt jelenti, hogy napról napra növeld a pénzügyi intelligenciahányadosodat azáltal, hogy lépést tartasz a világ eseményeivel, és pénzügyi kiadványokat olvasol. A türelem pedig annak felismerése, hogy mindenhez időre, erőfeszítésre és gondolkodásra van szükség.
Nem mondom, hogy hülyék. Szeretem Kínát. Épp most adtam el 15 millió dollárért egy apartmant egy kínainak. Hát hogy ne szeretném őket? (…) De a vezetőik sokkal intelligensebbek, mint a mi vezetőink. És ezzel nem lehetünk elégedettek.
Attól a pillanattól kezdve, hogy egy cég részvényeket bocsát ki, nem számít más, csak a növekedés. És mindezt egy szűk befektetői csoport dirigálja, melynek tagjai nem egyebek, mint szerencsejátékosok.
A reklámozás az az ár, amit azért kell megfizetnünk, mert termékünk vagy szolgáltatásunk csak középszerű.
Ha a vevők minden egyes alkalommal tökéletes élményt követelnének, akkor egy vállalat sem maradna életben.
Nem feltétlenül a legalacsonyabb árat kínáló cég lesz a nyertes. Győztes lehet az is, aki a legizgalmasabb és legértékesebb élményt nyújtja a vásárlóknak.
Ha csak azokat igyekeznek elégedetté tenni, akik fizetnek is, akkor elszalasztják az igazi nyereség lehetőségét.
Legyenek a felhasználók elégedettek, és akkor sorban jönnek majd a vevők is; bővíteni kell a felhasználói kört, és a vevőkör is bővülni fog!
A virágüzletben sokáig válogattam, s végül egy szál rózsát vettem, mert ez a legelegánsabb s a legolcsóbb. Amíg a növényt csomagolták, ezt mondtam:
– Maga a szerelemből és a halálból él, mint a regényírók. Árulja el, melyik a jobb üzlet?
– Napjainkban a halál. Uraságod is egy szál rózsát visz az élőknek. Ha meghalt volna a hölgy, legalább tíz dáliát küldene neki.
Az üzleti vállalkozások fele azért hiúsul meg, mert valamelyik fél túl okos akar lenni.
A világon mindennek megvan a maga vevője. Az égvilágon mindent el lehet adni, és annyiért, amennyit az ember érte kér, csak ki kell keresni a megfelelő vevőt, hozzá a megfelelő, az eladásra alkalmas pillanatot.
Casanovát nem azért tekintette mindenki nagy nőcsábásznak, mert ilyen irányú diplomája volt, hanem mert látszott rajta, hogy valamit nagyon tud a nőkről. Üzleti gondolkodó sem azért lesz valaki, mert elvégzett egy ilyen irányú iskolát. Pont fordítva, azért megy valaki esetleg egy ilyen iskolába, mert amúgy is mindenki érzi róla, hogy valamit nagyon tud a gazdaságról.
A legtöbben nem vagyunk vezérigazgatók, és ezt hajlamosak vagyunk azzal kompenzálni, hogy bunkó menedzsereknek tekintjük őket.
A középvezető önbizalma attól nő meg, ha úgy érzi, ismeri a jól bevált módszereket. A vérbeli döntéshozó vezető viszont eleve nem bízik a kész módszerekben, mert pontosan tudja, hogy ezek mindig tegnapi áruk, ma már valami más kell.
A szabad verseny a szegénység és vagyon távoli ellenpólusait képes kitermelni.
Az emberek teljesen helytelen úton járnak, mikor kevesebbet ajánlanak valamiért, mint amennyit módjuk volna adni érte, inkább többet kéne ajánlaniuk, s aztán lefelé srófolni az ajánlatukat.