Volt egy nehéz időszakom, miután 2007-ben elveszítettem az édesapámat. Ő volt az én mentorom, a „Cápám”, adtam a véleményére. A halála után jó pár évig azzal kellett szembesülnöm, hogy még a cégem meghatározó szakemberei sem mertek nekem tanácsokat adni. Nem tőlem féltek, hanem attól, amit létrehoztam. Nagyon hirtelen értünk el hatalmas magasságokba, kis cégből váltunk rövid idő alatt meghatározó regionális szereplővé. Ezt nekem is nehéz volt feldolgoznom, a munkatársaim pedig még jobban megrettentek az új helyzettől.
Mit tudnánk takargatni a mai világban? Mit lehetne hazudni a fogyasztónak? Ha nem jó a termék, az úgyis kiderül, ha meg jó, akkor legyél rá büszke. A mai világban, ilyen technológiai fejlettségi szinten azonnal lebukik, aki sumákol. Másrészt az egész vállalkozói létemet meghatározta a nyílt kommunikáció, a márkaépítésemet több egyetemen is tanítják.
A legfontosabb, ha nem tudok értéket és minőséget előállítani, akkor nem szabad csinálni, mert kárára leszünk a társadalomnak. Rossz minőségű élelmiszereket fogunk enni, rossz minőségű italokat, rossz minőségű ruhákat fogunk adni. Nekem ez egy nagy misszióm, hogy a brandek, a brand, brand, brand és a brandben higgyünk. Mert egy alapító, egy brand nem kockáztatja a márkáját silány minőséggel.
Ha egy cég nem a félelemkeltésre alapozna, hanem minden munkatársnak lehetőséget adna az elmélyülésre, növekedne az emberek energiája és az intelligenciájuk is, és akár ingyen is vállalnának túlórákat. Kreatívabbak lennének. Hatalmasat fejlődhetne ezáltal a vállalat. Akár így is lehetne. De nem így van, pedig olyan könnyű lenne.
Egyetlen módon lehet egymilliót keresni a támogatóim révén: rengeteg és épületes látványossággal kell szolgálni nekik, és nagyon olcsón.
Világszerte nő a túlsúlyos emberek aránya, s a pocakunknál csak a fogyókúra-üzletág terbélyesedik gyorsabban.
A teljesítményt többre becsüld a nyereségnél. Nyereség nélkül nincs tartós üzlet. A nyereséghez a természettől fogva semmiféle gonosz sem tapad. A jól vezetett vállalatnak meg kell hoznia, sőt meg is hozza a jó szolgálatokért az illő nyereséget. A nyereség azonban ne alapja, hanem eredménye legyen a teljesítménynek.
A Ford Művek az egyetlen vállalat Amerikában, ahol sztrájk még nem fordult elő, mert munkásait nem alantasainak, hanem üzlettársainak tekinti és a nyereséget megosztja velük. Felfogására jellemző, hogy a magántulajdonnak nem föltétlenül híve. Szerinte nem fontos, hogy kinek a birtokában vannak a termelő eszközök: fontos az, hogy az emberek dolgozzanak és tudatában legyenek annak, hogy munkájukkal hivatást teljesítenek.







