Az igazi tudós… kész arra, hogy elviselje a megpróbáltatásokat, akár még az éhezést is, csak hogy senki ne szabja meg neki, hogy milyen irányba folytassa a munkáját.
A kutatómunka a valódi egoistákat kedveli, azokat, akik a saját örömüket és kielégülésüket hajszolják, de ezt a természet rejtélyeinek megoldásában találják meg.
Az én összes vizsgálati eredményemet annak köszönhetem, hogy nagyon szeretem az életet, vele élek, a szemem mindent megfigyel….mindig az élő anyaggal foglalkozom, szagolom, tapogatom, nézem, és megfigyelek kis dolgot, ami aztán jó útra vezet.
Ne tételezzünk fel több okot a természeti dolgokban, mint amennyi igaz és elégséges a jelenségek megmagyarázására.
Pusztán attól, hogy 1-esek közülünk írnak-olvasnak, és a matematikához is konyítanak, még nem leszünk méltóak a világegyetem meghódítására.
Egyelőre ne zavarjon minket, hogy a mémek idegélettani alapjai ma még teljesen homályosak. Hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor az 1950-es éveket megelőző évszázadban beszéltek a génekről. Akkor sem lehetett biztosan tudni, hogy ez az oly sokféle jelenséget kiválóan megmagyarázó fogalom létezik-e a valóságban, vagy csak egy tisztán elméleti konstrukció.
A tudomány nagyon távol van attól, hogy a tudás tökéletes eszköze legyen. De a legjobb, amivel ténylegesen rendelkezhetünk.
A tudomány kísérlet arra, hogy a világot megértsük, kézbe vegyük a dolgokat, a magunk urai lehessünk, biztonságot teremtsünk – és ez a kísérlet nagymértékben sikeresnek bizonyult.
Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne népszerűsítsem a tudományt. Aki szerelmes, világgá szeretné kürtölni a boldogságát.
A tudomány tévedések sorozatán keresztül halad előre a hibák folyamatos kiküszöbölése útján. A téves következtetéseket nem kerülheti el, de nem tekinti véglegesnek őket. Csak olyan hipotézisekkel hajlandó dolgozni, amelyeket megfigyelések útján ellenőrizni lehet. Hipotézisek sorozatát próbálja ki ilyen módon. Bukdácsolva ugyan, de a tökéletesebb megértés irányában halad.
Minden mozzanatok között, melyek egy Nemzet szellemi felemelkedésére s közművelődésére közre hathatnak, a természettudományok mívelése az, amely korunkban a mint legnélkülözhetetlenebb s a létért küzdés nagy versenyterén az önfeltartásra leghatályosabb: úgy maradandó következéseiben a társadalomra legáldásosabb is.
Bárki, aki közelről lehetett szemtanúja a tudomány haladásának, pontosan tudja, hogy mennyire személyes vállalkozásról beszélünk.
A tudomány több, mint az ismeretek tárháza: jellegzetes gondolkodási mód is.
Szeretjük vagy nem, együtt kell élnünk a tudománnyal. Célszerűbb, ha megpróbáljuk a legjobbat kicsiholni belőle. Ha megbarátkozunk vele, és elénk tárul a szépsége és hatékonysága, rá fogunk jönni, hogy spirituális és gyakorlati szempontból egyaránt jó üzletet kötöttünk.
Be kell vinni az életet a tudományba, hogy a tudományt kivihessük az életbe.
Az érzelmek csak megzavarják a tudományos látásmódot.
Az emberi értelem szeme nem lát tisztán; az akarat és érzelmek párája homályosítja el: ezért alkotja meg önkényesen a tudományokat: könnyebben elhisszük ugyanis azt, amit igaznak óhajtunk.
Attól, hogy eddig minden ember meghalt, nem biztos, hogy ezután is minden ember meg fog halni.
