Ha te kimagasló, de igazán kimagasló izomtömeget akarsz, amikor egy zsákba öltözve is látszik, hogy mit képviselsz, akkor TE kell legyél az az ember a teremben, a városban, akivel nem mer senki edzeni, mert a negyedétől is ELPUSZTULNÁNAK.
Szemináriumokon szokták kérdezni, hogy mennyire tette jobbá az aktív versenyzőket, sportolókat( real bodysok és erősportolók) a sokkal jobb edzőtermi körülmény?
1. A bajnokot nem határozza meg a körülmény.
2. A bajnok személyes felelőssége, hogy mindenből a legjobbat lássa és hozza ki.
3. A jobb terem javít a lehetőségein, többet hoz ki belőle, de csak ha a bajnok bajnok mentalítású, ellenkező esetben kényelmesebbé válhat.
4. Az első 3-ból következik, hogy a bajnok edzését, napjait nem befolyásolja a terembe járó cimbik, szép lányok, kecsegtető hétvégi programok. Ellenkező esetben ő nem bajnok.
5. A bajnok soha nem jön oda a teremtulajhoz, hogy aznap valamiért 2 fokkal hidegebb vagy melegebb van, ha szar neki a zene, vagy ha épp nincs meleg víz. Szarik ezekre.
6. A bajnok nem igazán beszélget sokat senkivel edzésidőben. Nem bunkóságból, egyszerűen fókuszál.
Nem kell bajnok legyen mindenki, ha nem versenyzel nincs jobb feltöltődést adó program, mint egy edzés a haverokkal, kicsit dumcsizni, mozogni egy modern, szuper edzőteremben. Egy jó Gym, akkor is könnyen lejutatt edzeni, ha annyira nincs kedved.
Viszont a bajnokot nem befolyásolhatja ha a városában nincs Cutler Gym szint vagy éppen ott edz millió ember közt. Meg kell oldja bárhogy.
Ebben a sportban jónak lenni nehéz, de a legjobbak közt lenni irtó nehéz.
A bodybuilding-pódiumot, az erőemelő- és erősember-viadalokat – amelyek engem Kathi Bélává tettek –, csak azoknak ajánlom, akik szerelmesei a sportnak, és nem teszik fel magukban azt a kérdést, hogy megéri-e?
Rengeteg dolgot teszek azért, hogy a hátizmaimat hangsúlyozzam. Rengeteg ember, amikor hátra edz, azt hiszi, hogy éppen a hátizmokat erősíti, de valójában a rombusz-, és a trapézizmokra edzenek. A felső hátuk fejlettsége jó lesz, de a középső és a hátsó rész lemarad. Ez elég általános. A teljes hátizomzat valós dolgoztatásához ívelni kell a gerincet és irányítani azt, ez pedig nem könnyű. Mindenki aki edzett velem, rengeteget javított a hátán, kizárólag a technika miatt.
Soha nem izolálhatod az izom egy részét; bizonyos fokig az egész dolgozni fog. Azonban egyes gyakorlatokkal hatékonyabban célozhatsz meg egyes területeket, és egy szintig majdhogynem – nem túl magas szintig – befolyásolhatod a tested alakját. Ha sok fej feletti tricepsznyújtást végzel, a hosszú fej sokkal keményebben fog dolgozni, mintha sok letolást csinálnál. Vannak különböző aspektusai az izmoknak, amiken dolgozni kell a teljes fejlettség elérése érdekében. Egyetlen gyakorlat egy testrészre (Mentzer megközelítése) nem lesz elég, ha komplett fizikumot akarsz építeni. Nem lesz meg a teljes fejlettséged, minden szögből.
Beszéljünk a fekvenyomásról. Ez nem a legkönnyebb gyakorlat, amit végezhetsz az edzésen, mert a tricepszeid és a vállaid könnyen átvehetik a munkát a mellizmoktól. Azt szoktam javasolni a tanítványaimnak, hogy kissé nyomják össze a rudat, amikor fekvenyomnak. Ez automatikusan aktiválja a mellizmokat. Ha a mellizmok nem aktiválódnak, akkor akár egész nap is fekvenyomhatsz, nem fog fejlődni a mellizmod. Időbe telik, mire megszokod, de ha kitartó vagy, sikerülni fog. Ha pedig kézi súlyzókkal nyomsz fekve, hozd olyan közel a súlyzókat egymáshoz, amennyire csak lehetséges.
A fekvenyomás nem egy bonyolult gyakorlat, de oda kell figyelnünk, hogy megfelelően stimuláljuk az izmokat. Aki kicsit is ismert, az emlékezhet rá, hogy soha nem edzettem őrülten nagy súlyokkal. Sohasem voltam a megszállottja annak, hogy minél nagyobb súllyal végezzem a fekvenyomást, mert a színpadon nem kérdezte meg a zsűri, hogy hány kilóval végzem a gyakorlatot. Nem ez volt fontos. Aki fejlődni akar, annak azt javaslom, ahelyett, hogy a maximális súllyal végezné a gyakorlatot, inkább könnyítsen rajta, és próbáljon minél több ismétlést csinálni. A szokásos nyolc-tizenkét ismétlés helyett legyen a cél tizenöt-húsz. Ezzel kicsit össze lehet zavarni az izmokat, ezért érdemes ezt két hétig csinálni, aztán váltani. Ha lehet, heti három fekvenyomó edzést javaslok, és két hét könnyített súly után jöhet a maximális súly vagy egy-két ismétlés. Az áttörés garantálható.
Egy olyan test felépítése, amivel testépítő bajnokságokat lehet nyerni, nem megy egyik percről a másikra, de még egy, két, három év is kevés hozzá. Sok-sok évig szünet nélkül mindennap dolgoznom kellett – amiért senki sem fizetett – azért, hogy a testem mérete és arányos felépítése végül felkeltse a bírák, Joe Weider vagy a nagyközönség figyelmét. Azután további éveket fektettem bele abba, hogy csiszolgassam és megőrizzem olyan formában, amivel sorra nyertem a Mr. Olympia címeket, és eljátszhattam Conant és a Terminátort.
Addig gyúrtam, amíg be nem durrantak az izmaim; azután folytattam, amíg be nem ütött a fájdalom, amiről Ali is beszélt; azután csináltam még egy kicsit, amíg már mozdulni se tudtam. Jobb napokon ki se lehetett rángatni a teremből.
Már rég tovatűntek azok a napok, amikor 680 kilóval lábtolóztam és hat tárcsa volt a rúdon a Smith-gépes guggolásaimnál, de az izomtömeg nagy része még mindig megmaradt. Már csak szinte kizárólag a lábnyújtógépet nyúzom, meg a fekvő és ülő combhajlító gépeket a saját testsúlyos guggolások mellett, a Hack-gépes guggolás és a lábtológép már nem szerepel a repertoáromban. Ami a vádlikat illeti, évek óta nem edzettem rájuk külön. Sima gyaloglással is meg tudom őrizni az izomtömegüket.
(Instagram, 2024. 05. 31.)
Annak érdekében, hogy a világ legnagyobb testépítője legyek, tizenöt éven át edzettem napi öt órákat.
Az edzőteremben, ha egy gyakorlattól nem érzek fájdalmat, tudhatom, hogy nem tettem eleget a megcélzott izomcsoportban rejlő növekedési potenciál kiaknázására. Az ismétlés növeli az erőt, de a fájdalom növeli az izmokat. Ezért vágytam mindig a fájdalomra.
A csúcson, a legkeményebb napokon, negyvenezer fontnyi (bő tizennyolc tonnányi) súlyt mozgattam meg edzésenként. Ez nagyjából egy megrakott teherautó tömege. A legtöbben nem akartak ennyit dolgozni. Túl fájdalmasnak találták, én viszont annál inkább élveztem. Vágytam a fájdalomra, de annyira, hogy az első ausztriai edzőm őrültnek tartott. Talán nem ok nélkül.
Motivációs idézetek edzéshez, Sport idézetek, Testépítés idézetek
Aznap, amikor rájöttem a vádlimmal kapcsolatos problémára, az összes melegítőnadrágom szárát levágtam, hogy akkor is lássam a tükörben, ha éppen egy másik izomcsoportra gyúrok. Azután minden áldott nap dolgoztam a vádlimon. Korábban ezt hagytam utoljára, mielőtt hazamentem; most ezzel kezdtem, amint odaértem. Négyszázötven kiló a vádligépen, tizenkettes sorozatok vég nélkül, a hét minden egyes napján. Nemcsak én nem tudtam levenni a szemem a vádlimról, ahogy körbejártam a teremben, de a vetélytársaim sem bírták megállni irigység nélkül, ahogy növekedett.
Amikor beleszerettem a testépítésbe, nemcsak ködös reményeket tápláltam arról, hogy egyszer bajnok leszek. Nagyon is pontosan láttam magam a testépítő-magazinokból vett képek alapján, amelyeken a Reg Parkhoz hasonló fickók ünnepelték a győzelmüket. Láttam magam a dobogó legfelső fokán, kezemben a győztesnek járó trófeával. Láttam vetélytársaimat az alacsonyabb fokokon, ahogy irigykedve, ugyanakkor csodálattal felnéztek rám. Láttam feszült mosolyukat, még az alsójuk színét is. Láttam a felállva tapsoló bírókat. Láttam a tomboló tömeget, ahogy a nevemet kántálta: „Arnold! Arnold! Arnold!” Nem fantáziának tekintettem ezt, hanem egy olyan valós esemény emlékének, ami még nem történt meg. Majdani valóságnak.
A testépítés az én nagyszerű rögeszmém. Egész valóm belemerül abba a csodálatosan meggyőző világba, amit a testépítés kínál. Ez a szenvedély nem múlik el. Emésztő tűzhöz hasonló, amely szüntelenül bensőm legmélyén ég, és amikor a terembe lépek, egyre jobban perzsel.
Első látogatásomra a testépítő stúdióban most is nagyon jól emlékszem. Azelőtt még sohasem láttam súlyemelőket. Amikor beléptünk a terembe, egy új világ nyílt meg előttem. A látvány lenyűgözött. Hatalmas, nyers fickókat láttam, csillogott rajtuk az izzadság, a karjuk feszült, mint megannyi Herkulesnek. Körüljártam őket és bámultam az izmaikat (amelyeknek a nevéről természetesen fogalmam sem volt), izmokat, amilyeneket még sohasem láttam. Ekkor dőlt el a sorsom. Tudtam, hogy pontosan azt találtam meg, amit kerestem, úgy éreztem, mintha egy ingadozó kötélhíd után ismét szilárd talaj került volna a lábam alá. A bodybuilding lett a pályám, az életem.
A testépítés nem egy-két napra, hanem egy egész életre szól.
A test, amit Isten adott számomra, egyszerűen erre a sportra lett teremtve. Nem tudom, miért én vagyok a kiválasztott, hogy képviseljem ezt a sportot. Nem én választottam magamnak, Isten adta számomra.