Soha nem izolálhatod az izom egy részét; bizonyos fokig az egész dolgozni fog. Azonban egyes gyakorlatokkal hatékonyabban célozhatsz meg egyes területeket, és egy szintig majdhogynem – nem túl magas szintig – befolyásolhatod a tested alakját. Ha sok fej feletti tricepsznyújtást végzel, a hosszú fej sokkal keményebben fog dolgozni, mintha sok letolást csinálnál. Vannak különböző aspektusai az izmoknak, amiken dolgozni kell a teljes fejlettség elérése érdekében. Egyetlen gyakorlat egy testrészre (Mentzer megközelítése) nem lesz elég, ha komplett fizikumot akarsz építeni. Nem lesz meg a teljes fejlettséged, minden szögből.
Beszéljünk a fekvenyomásról. Ez nem a legkönnyebb gyakorlat, amit végezhetsz az edzésen, mert a tricepszeid és a vállaid könnyen átvehetik a munkát a mellizmoktól. Azt szoktam javasolni a tanítványaimnak, hogy kissé nyomják össze a rudat, amikor fekvenyomnak. Ez automatikusan aktiválja a mellizmokat. Ha a mellizmok nem aktiválódnak, akkor akár egész nap is fekvenyomhatsz, nem fog fejlődni a mellizmod. Időbe telik, mire megszokod, de ha kitartó vagy, sikerülni fog. Ha pedig kézi súlyzókkal nyomsz fekve, hozd olyan közel a súlyzókat egymáshoz, amennyire csak lehetséges.
Híres testépítők idézetei
A fekvenyomás nem egy bonyolult gyakorlat, de oda kell figyelnünk, hogy megfelelően stimuláljuk az izmokat. Aki kicsit is ismert, az emlékezhet rá, hogy soha nem edzettem őrülten nagy súlyokkal. Sohasem voltam a megszállottja annak, hogy minél nagyobb súllyal végezzem a fekvenyomást, mert a színpadon nem kérdezte meg a zsűri, hogy hány kilóval végzem a gyakorlatot. Nem ez volt fontos. Aki fejlődni akar, annak azt javaslom, ahelyett, hogy a maximális súllyal végezné a gyakorlatot, inkább könnyítsen rajta, és próbáljon minél több ismétlést csinálni. A szokásos nyolc-tizenkét ismétlés helyett legyen a cél tizenöt-húsz. Ezzel kicsit össze lehet zavarni az izmokat, ezért érdemes ezt két hétig csinálni, aztán váltani. Ha lehet, heti három fekvenyomó edzést javaslok, és két hét könnyített súly után jöhet a maximális súly vagy egy-két ismétlés. Az áttörés garantálható.
Egy olyan test felépítése, amivel testépítő bajnokságokat lehet nyerni, nem megy egyik percről a másikra, de még egy, két, három év is kevés hozzá. Sok-sok évig szünet nélkül mindennap dolgoznom kellett – amiért senki sem fizetett – azért, hogy a testem mérete és arányos felépítése végül felkeltse a bírák, Joe Weider vagy a nagyközönség figyelmét. Azután további éveket fektettem bele abba, hogy csiszolgassam és megőrizzem olyan formában, amivel sorra nyertem a Mr. Olympia címeket, és eljátszhattam Conant és a Terminátort.
Már rég tovatűntek azok a napok, amikor 680 kilóval lábtolóztam és hat tárcsa volt a rúdon a Smith-gépes guggolásaimnál, de az izomtömeg nagy része még mindig megmaradt. Már csak szinte kizárólag a lábnyújtógépet nyúzom, meg a fekvő és ülő combhajlító gépeket a saját testsúlyos guggolások mellett, a Hack-gépes guggolás és a lábtológép már nem szerepel a repertoáromban. Ami a vádlikat illeti, évek óta nem edzettem rájuk külön. Sima gyaloglással is meg tudom őrizni az izomtömegüket.
(Instagram, 2024. 05. 31.)
A csúcson, a legkeményebb napokon, negyvenezer fontnyi (bő tizennyolc tonnányi) súlyt mozgattam meg edzésenként. Ez nagyjából egy megrakott teherautó tömege. A legtöbben nem akartak ennyit dolgozni. Túl fájdalmasnak találták, én viszont annál inkább élveztem. Vágytam a fájdalomra, de annyira, hogy az első ausztriai edzőm őrültnek tartott. Talán nem ok nélkül.
Motivációs idézetek edzéshez, Sport idézetek, Testépítés idézetek
Aznap, amikor rájöttem a vádlimmal kapcsolatos problémára, az összes melegítőnadrágom szárát levágtam, hogy akkor is lássam a tükörben, ha éppen egy másik izomcsoportra gyúrok. Azután minden áldott nap dolgoztam a vádlimon. Korábban ezt hagytam utoljára, mielőtt hazamentem; most ezzel kezdtem, amint odaértem. Négyszázötven kiló a vádligépen, tizenkettes sorozatok vég nélkül, a hét minden egyes napján. Nemcsak én nem tudtam levenni a szemem a vádlimról, ahogy körbejártam a teremben, de a vetélytársaim sem bírták megállni irigység nélkül, ahogy növekedett.
Amikor beleszerettem a testépítésbe, nemcsak ködös reményeket tápláltam arról, hogy egyszer bajnok leszek. Nagyon is pontosan láttam magam a testépítő-magazinokból vett képek alapján, amelyeken a Reg Parkhoz hasonló fickók ünnepelték a győzelmüket. Láttam magam a dobogó legfelső fokán, kezemben a győztesnek járó trófeával. Láttam vetélytársaimat az alacsonyabb fokokon, ahogy irigykedve, ugyanakkor csodálattal felnéztek rám. Láttam feszült mosolyukat, még az alsójuk színét is. Láttam a felállva tapsoló bírókat. Láttam a tomboló tömeget, ahogy a nevemet kántálta: „Arnold! Arnold! Arnold!” Nem fantáziának tekintettem ezt, hanem egy olyan valós esemény emlékének, ami még nem történt meg. Majdani valóságnak.
Első látogatásomra a testépítő stúdióban most is nagyon jól emlékszem. Azelőtt még sohasem láttam súlyemelőket. Amikor beléptünk a terembe, egy új világ nyílt meg előttem. A látvány lenyűgözött. Hatalmas, nyers fickókat láttam, csillogott rajtuk az izzadság, a karjuk feszült, mint megannyi Herkulesnek. Körüljártam őket és bámultam az izmaikat (amelyeknek a nevéről természetesen fogalmam sem volt), izmokat, amilyeneket még sohasem láttam. Ekkor dőlt el a sorsom. Tudtam, hogy pontosan azt találtam meg, amit kerestem, úgy éreztem, mintha egy ingadozó kötélhíd után ismét szilárd talaj került volna a lábam alá. A bodybuilding lett a pályám, az életem.
Megbántam-e, hogy ilyen nehéz súlyokat használtam? Azok a súlyok nyolc Mr. Olympia címhez segítettek, lehetővé tették, hogy idő előtt nyugdíjba vonuljak a rendőri munkámból. Bejárhattam a világot, ahol rengeteg rajongóval találkozhattam, anyukámnak egy vadonatúj házat és autókat vehettem, megköszönve az értem hozott áldozatait. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen módon tudom mindezt meghálálni neki, ahogy azt sem, hogy egy Rolls-Royce-szal fogok járni. Mindent, amit elértem az életben, azoknak a nagy súlyoknak köszönhetem. Nincs jobb dolog a világon, mint mikor rendesen megfizetnek azért, amit a legjobban szeretsz csinálni. Szóval, nem…nem bántam meg, hogy így edzettem.
(Flex magazin, 2017. július-augusztus)
Az étkezési szokásaimban semmi különös nincs. Amikor versenyekre készülök, naponta 6-szor eszem, többnyire ugyanazokat, és ragaszkodom a teljes értékű élelmiszerekhez. Egy bizonyos kalóriamennyiséggel kezdek, amit aztán apránként, fokozatosan csökkentek. Volt olyan felkészülésem, amikor 12 héten keresztül a rizs volt az egyetlen szénhidrát forrás, amit magamhoz vettem. Finom volt, és a testem is jól reagált rá.
(Muscle & Fitness UK, 2018. január)










