Tél és karácsony! Ezek a szavak önmagukban is a hóra és a jégre, a hosszú, sötét éjszakákra és a melegben töltött meghitt órákra emlékeztetnek minket, nem igaz? De hogy őszinte legyek, a mostani teleink már ritkán hidegek és fehérek. A karácsony előtti időszak pedig gyakran olyan rohanós, hogy közben megfeledkezünk a meghittségről. Ilyenkor igazából csak egy dolgot tehetünk: hagyjuk hogy valaki elmeséljen nekünk egy történetet. Vagy egyszerűen csak elolvasunk egyet.
Tél idézetek
25 idézet
Telente vasárnap a városban valami meghal,
nemcsak hogy meghal, de MEGHAL,
hallom, hogy elmegy, a hó ropog,
s nem veszik észre,
elsétál hózáporba és halálos télbe.
A Hargita körül olyan a decemberi hajnal, mintha a megfagyott igazság töltené be az űrt.
A téli eső buzgón és hidegen zúdul alá, a múló napok bénultan reszketnek a vízcseppek között, mintha elrejtenék az idő múlását, minden napot arctalanná téve, amíg a tél a maga teljességében pompázik.
A bokrok hószoknyát eresztettek, a fák hajlásaiban megült a hó, és néhol peregni kezdett, mintha a napsugarak fényes kis vonalzói érintették volna meg az ágakat.
A somogyi dombok kékes láncán közel jöttek a távoli erdők, a berekben, távol, barnult meg a nád, mint egy végtelen szérű, a Balaton jege úgy csillogott, nem lehetett ránézni, és a Badacsony fehér teteje elveszett a magas ég fehérségében.
Balaton idézetek, Fekete István idézetek a természetről, Tél idézetek
Jeges, nagy csizmáival csikorogva lépegetett az erdőn egy öregember: a Tél. Szakállán zúzmaragyöngyök csilingeltek, bajusza vége két, nagy jégcsapban lógott, és kék szeme hidegen mély volt, mint a Balaton vize dermedt hajnalokon.
Nagy, puha csend terült a házra, az erdőre, a hegyekre. Szinte hallani lehetett a hóhullást odakint, ahogy hullott, hullott, sűrűn és puhán, szünet nélkül.
Aki kényelmes szobában, meleg kályha mellett ismeri csak a telet, az el sem képzelheti, milyen az, amikor az ember éhesen és összekoccanó fogakkal küszködik a hóban, hegyen föl, hegyen le, vad fenyőerdők között, kegyetlen messzeségben emberlakta helytől. Mikor az izzadság ráfagy az ember bőrére, s ahogy szuszog, a tüdeje pattan szét a hideg levegőtől. Mikor minden lépésnél derékig süpped az ember azokon az úttalan utakon, s nemcsak a havat, nem csupán a hideget kell ügyelni, de a plájt magát is, az összevissza csavarodó gerinceket, hogy el ne tévedjen a rengetegben.
Tél volt, havas arcú, békés tüzű, karácsonyváró tél, és mi pásztorjátékra készültünk a göllei iskolában. Én voltam az egyik angyal.
Csendet rakott a hó a tájra, nagy, fehér csendet, és ennek a csendnek hátán pengve táncolt a szánkók csengőinek gyöngyöző kacagása.
Esett a hó már három napja, és betakarta a világot. Betakarta a földet és lefüggönyözte a látóhatárt, és hogy mi volt mögötte vagy alatta, azt látszólag nem lehetett tudni.
A hideg, a nagy hideg bizonyos szempontból végigkísérte az életemet, megannyi fontos pillanatban. Már akkor is jelen volt, amikor 1898. február 20-án Modenában megszülettem. Valójában 18-án jöttem a világra, de édesanyám elmondása szerint abban a hónapban akkora hó volt a környéken, hogy csak két nappal később tudtak anyakönyvezni.
Igazság szerint jómagam a hűvösebb klímát kedvelem. Annyira rajongok a télért, hogy beállhatnék rénszarvasnak a Mikulás fogatába!
Üzentem a Mikulásnak,
Itt van a tél, jöjjön már,
Volt ideje készülődni,
Nagyon vékony a naptár.
Gondolom, ti is ugyanezen a véleményen vagytok: legszebb évszak a tél. De nem a csupasz tél, hó nélkül. Az igazi tél, amint a naptár decemberi lapján is látható: nagy hó, s a hóban távolba vesző sínyomok kacskaringóznak.
Nézte ahogy a tél kényelnesen rátelepedik a városra. Szerette ennek az évszaknak a csöndjét, bár nem kedvelte az önelégültségét. Mire megérkezik a hó, az ősz már elvégezte a munkát, elrendezte a leveleket, eltakarította a nyarat az emberek emlékeiből. A télnek annyi a dolga, hogy betoppan a hóval és a mínuszokkal, bezsebeli a dicséreteket, mint az a férfi, aki húsz percig állt a grillsütőnél, de még életében nem terített meg egy asztalt.
A tél a könyvtárazások időszaka, a könyvespolcsorok tompa csendjéé, a régi papírok és a por szagáé.
Meg kell tanulnunk, hogyan invitáljuk beljebb a telet. Jóllehet soha nem választjuk a telelést, a mikéntjét viszont igenis meg tudjuk választani.
Amikor éreztem, hogy beszippant a tél, úgy kezdtem bánni magammal, mint egy elkényeztetett kisgyerekkel: kedvességgel és szeretettel.
Tél idézetek – amikor a csend beszél, és a lélek megpihen
A tél az év legcsendesebb, legelgondolkodtatóbb időszaka. A Tél idézetek ezt a különleges hangulatot ragadják meg: a hóesés nyugalmát, a fagyos reggelek tisztaságát, a hosszú esték bensőséges világát és azt az elcsendesedést, amelyet csak ez az évszak tud adni.
A tél olyan időszak, amikor az ember befelé figyel, számot vet az évvel, és teret ad a jövővel kapcsolatos gondolatainak. Ezek az idézetek segítenek megérteni, hogy a tél nem pusztán várakozás, hanem a felkészülés és a megújulás csendes előszobája.
A tél szépsége a szavakban
A Tél idézetek megmutatják, hogy a fagyos táj is lehet gyönyörű. A hóval borított utcák, a párás ablakok mögötti melegség és a kandalló fénye mind-mind olyan képek, amelyekhez mély érzések társulnak. Ezek az idézetek egyszerre lehetnek líraiak, nosztalgikusak vagy megnyugtatóak.
Elmélkedés és lelassulás
A tél arra tanít, hogy nem kell mindig rohanni. A természet visszahúzódik, és ezzel minket is lassabb tempóra késztet. A Tél idézetek ezt a szemléletet közvetítik: az elfogadást, a türelmet és azt a belső békét, amely a csendben születik meg.
Tél idézetek minden hangulathoz
Legyen szó melankóliáról, meghittségről, romantikáról vagy egyszerű téli nyugalomról, ezek az idézetek bármelyikhez megfelelnek. A Tél idézetek segítenek megélni ezt az évszakot nemcsak odakint, hanem belül is.