Tavasz idézetek

A tavasz az év legszebb időszaka, mert a levegő langyos, és tele van virágillattal, a legócskább viszont a nyár, mert döglesztő a hőség, és a macskák nyervognak az utcán.

Valami csodálatos ereje van a tavaszi napsugárnak. Lám, bárhová is küldje fényét, mindenütt új életet ébreszt. Olyan, mintha az egész varázslat volna. Bármennyire enyhék is ezek a sugarak, mégis erősebbek, mint a nyáré, amely igencsak égető, és az őszé, amely csak hervadást és halált hoz. Nem gondoltál soha arra, hogy ennek a sápadt napsugárnak körülbelül olyan ereje van, mint az első szerelemnek?

Áprilisban végre beköszöntött a tavasz. A nap forrón sütött, mintha számtalan apró tű érte volna az ember bőrét, a fák harsányan zöldelltek, a föld meleg párát lehelt. Rengeteg ember fordult meg a Városligetben, átutazók és kirándulók szédelegtek a melegben, vagy épp a tölgyek árnyékában hűsöltek.

Darvasi László

Finom tavaszszag volt, estillat. Nemsokára zümmögnek a cserebogarak. Olyan könnyű volt az éj, mintha magához akarná emelni az embert.

Ó, Istenem, hisz mindig így volt: egyszer majd tavasz lesz. Sok évezredes ez a föld, s még sohase maradt el a tavasz, akármit tettek az emberek.

Tavaszi estéken a falusi templom tornyából néha egészen furcsa, sziszegő, fújó, hortyogó hangok hallatszanak. Mintha valaki fuldokolna, haldokolna odafent, a pókhálós gerendák között. Titokzatos, földöntúlinak tűnő hangok, de ha van egy kevés időnk és az idegeink is teljesen rendben vannak, megleshetjük, amint a zsalugáter nyílásain át sötét árny repül ki nesztelenül és tűnik el a még sötétebb éjszakában: a toronyban tanyázó öreg gyöngybagoly indul vadászni a kertekbe és a mezőkre. A furcsa hangok pedig jelzik, hogy bármily különös is, ez az egyébként oly csöndes, afféle magának való madár is érzi a tavaszt, szerelmes lett, és a furcsa hangszerelésű “monológ” talán éppen párjának szóló forró vallomás volt.

Gyönyörűen sütött a nap, megmelengette a földet, és a virágágyásokban hálás nárciszok köszöntötték az idei tavaszt.

Kányádi Sándor

Az öreg tavasz kézen fogta az újdonsült nyarat, végigvezette erdőn-mezőn, hegyeken, völgyeken, dombokon, lankákon, s a véget nem érő kalászringató síkságokon. Egyszóval annak rendje és módja szerint számba adott az előd az utódnak mindent, amit csak számba adhat a tavasz a nyárnak. Még tanácsokkal is ellátta a bölcs tavasz az ifjút, hogy hová kellene egy kicsit több eső vagy éppenséggel több napfény. Ahová már nem tellett az ő megfogyatkozott erejéből.