Elköteleződésem a spirituális birodalom mellett megadta nekem azt a szabadságot, amire vágyom.
Spirituális idézetek
Minden, amit az univerzumban látsz – magadat is beleértve – a végtelen erő megnyilvánulása. Ez az erő folyamatosan beléd – és rajtad keresztül – áramlik. A tudósok azt mondják, hogy minden energia. Én úgy szeretem ezt megfogalmazni, hogy minden a Szellem.
Olyan spirituális és intellektuális lény vagy, aki fizikai testtel is rendelkezik.
Arra a kérdésre, hogy mit keresünk mi itt, a válasz az, hogy utazást teszünk a Föld bolygón. Az utazás szó két dolgot sejtet:
– van egy cél, egy létjogosultság avagy egy ok a létezésre
– van egy kezdet és egy vég.
Vagyis átutazóban vagyunk, egy olyan helyen, ami nem a mi tulajdonunk, és ahova mint látogatók érkeztünk.
Az Egyetemes Törvény a rend, amely irányítja az Univerzumot. Ez az isteni, kozmikus rend, amelynek okán a dolgok a megfelelő időben a megfelelő helyre kerülnek.
Hiszek abban, hogy emberi tapasztalásokat megélő szellemek vagyunk.
Az önmarcangolás alacsony szintű energiát teremt. Ez az energia olyan ragályos, mint valami vírus. Minél többen működnek félelemből és alacsony szintű energiával, annál több lesz az erőszak, a háború és a gyűlölet.
Spirituális szemszögből nézve energetikailag mindnyájan össze vagyunk kapcsolódva.
Tudom, hogy az univerzum váltópénze nem a dollár, nem a jen, hanem a szeretet.
A szívben rejlő szakrális tér, melyre olykor, mint a szív titkos kamrájára utalnak, a tudat időtlen dimenzióját jelenti, ahol minden lehetséges, itt és most. Számos ősi írásban és később lejegyzett szájhagyományban találunk utalásokat a szívben nyugvó titkos vagy különleges helyre.
A legnagyobb hazugság, amit mondtak nekünk, hogy lineáris lények vagyunk, akik lineáris életet élnek. Dimenzionális lények vagyunk, akik dimenzionális életet élnek.
Ha megszabadulsz azoktól a korlátoktól, amelyeket a fizikai érzékszerveid erőltetnek rád, hihetetlen mértékben megváltozik körülötted a valóság, mivel olyan realitásokat fogsz felismerni, amelyeket jelenleg még nem érzékelsz.
A kozmoszban korántsem a zűrzavar uralkodik. Már maga a kozmosz szó is rendet jelent. Ám ez nem olyasfajta rend, amit az emberi elme valaha is megérthet – jóllehet olykor futó képet kaphat róla.
Az agyam csak vevő, az Univerzumban van egy mag, amelyből ismeretet, erőt és inspirációt szerezhetünk. Nem ismerem a mag titkait, de tudom, hogy létezik.
Minden érzékelhető anyag egy elsődleges anyagból származik, egy finom és felfoghatatlan létezésből, mely kitölti a teret és amit akashának vagy ragyogó éternek is neveznek, és amelyet az életet adó prána vagy kreatív erő befolyásol. Ezáltal jön életre végtelen ciklusban minden dolog és jelenség.
Csak olyan ritka lények, mint Buddha vagy Jézus látták meg a kaszt vagy társadalmi osztály alapvető jelentéktelenségét; ismerték fel, hogy az valójában formával való azonosulás, s hogy a kondicionálttal és az időlegessel való ilyen azonosulás elhomályosítja a minden egyes emberi lényben ott ragyogó kondicionálatlan és örökkévaló fényét.
A spirituális föleszmélés: tisztán látni, hogy amit érzékelek, megtapasztalok, gondolok vagy érzek, az végső soron nem az, aki vagyok; hogy nem találhatom meg magamat a folyamatosan elenyésző dolgokban.
Ha éberen elmerengsz egy virág, kristály vagy madár láttán, anélkül, hogy azt gondolatban megneveznéd, számodra az a formamentesbe nyíló ablakká válik. Megnyílik egy belső „rés” – ha mégoly csöppnyi és tünékeny is –, amely a lélek világával teremt összeköttetést.
A spirituális társkapcsolat legfontosabb előfeltétele a társak közötti szent elkötelezettség, hogy segítik egymás spirituális fejlődését. A spirituális társak felismerik, hogy egyenlőek. A spirituális társak képesek arra, hogy megkülönböztessék a személyiséget a lélektől, és így képesek arra is, hogy megbeszéljék a közöttük működő mozgatóerőket és kölcsönhatásokat anélkül, hogy férj és feleség érzelmi kötelékei korlátoznák őket. A házasság nem ilyen alapokon nyugszik. A spirituális társkapcsolatban viszont a spirituális társak tisztán látják, hogy valóban van mélyebb értelme együttlétüknek, olyan értelme, amely lelkük fejlődését segíti elő.