Vajon politikai megoldásokkal el lehet-e érni, hogy az ország kevésbé legyen befeszülve, és az emberek kevésbé akarják átharapni a másik torkát? Nagyon nehéz kérdés. Egy politikai erő számára azért különösen az, mert miután az ország huszonöt éve arra van kondicionálva, hogy a másik politikai erőt nem legyőzzük a választásokon, hanem megsemmisítjük, és táncolunk a hulláján, a szelídség politikai üzenetei nehezen érnek célt. Ha meg célt is érnek, és valaki választást nyer a béke és a nyugalom üzenetével, biztos lehet benne, hogy másnap meghirdetik vele szemben a Nagy Ellenállást, ami arról fog szólni, hogy győzünk, visszaszerezzük, elzavarjuk.
Ésik Sándor
1981. -
magyar ügyvéd, közíró
Amikor a választásokon szavazunk, akkor valóban állást foglalunk, ám két választás között is véleményt kell alkotni a közélet kérdéseiben, környezetünk, közös ügyeink kérdéseiben. És fontos, hogy ez a vélemény a saját véleményünk legyen.
Amit én talán a legjobban hiányolok a magyar Trianon-politikából, az a nagyvonalúság. Nagyvonalúság ahhoz, hogy a Trianon-politika elsősorban ne sérelempolitika legyen, hanem a Kárpát-medence (wannabe) vezető hatalmának politikája. A folyamatos ütközés jól mutat a szavazótábor előtt, de oda vezet, hogy nem tudunk véghezvinni nagy, határon átívelő projekteket. Oda kellene eljutnunk, hogy a környező országok politikai elitje elfogadja, hogy ha félretesszük a nemzeti politikai kérdéseket, és szigorúan gazdasági, logisztikai és észszerűségi szempontból nézünk egy felvidéki vagy erdélyi vagy délvidéki problémára, akkor az optimális megoldás az, amelyben benne van Magyarország is.