A magyar soha nem fél, hanem egész. A lepel lehullt, a szemre rakott hályog eltűnt.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Őszöd a hazugság politikáját jelentette, Kötcse pedig a cinizmusét. Két ember, két stílus, két párt, két korszak – de közös eredménnyel: egy vesztes Magyarországgal.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Ma reggel 7 órától a Balatonőszöd vége táblától a Kötcse tábláig sétáltam fiatalokkal. Ez egy dimbes-dombos, tíz kilométeres út – de nekünk, magyaroknak tulajdonképpen az elmúlt húsz évet is jelenti. Húsz évet, két évtizedet, amit elvesztegettünk. Húsz év, amelyek hazánk talán legszebb évei lehettek volna. Két évtized, amelynek a fejlődésről kellett volna szólnia.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Ismernek engem, nem vagyok ember, aki fenyegetőzik és durváskodik, de higgyék el, semmi nem lesz elfelejtve. Minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Nem tudjuk fel nem fedezetté tenni az internetet, ha nem alkalmazkodunk, veszítünk.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Minden egyes vállalásunkat és ígéretünket meg fogjuk valósítani. Amit mondunk, mindig megcsináljuk.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Ha ostoba kormányunk lesz, tönkre fogunk menni. Ezt kell mindenkinek észben tartania a következő hónapokban.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Azért nem mentünk tönkre, mert 2010-ben a Fidesz levált az EU gazdasági modelljéről. A magyar munkaerőpiac és a segélyezés, az adórendszer teljesen más, mint a nyugati.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Az unió a szétfeslés és széttagolódás útjára lépett, úgy vonulhat be a történelembe, mint egy nemes kísérlet szomorú vége.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Az ellenfél teljes bizalomvesztésben van, Gyurcsányéknak több eszük volt, ők csak a választás után mondták el, hogy átverik az embereket.
(Kötcse, 2025. szept. 7.)
Az a célom, hogy összehozzam az embereket. Én ebben hiszek. Ezúttal nem foglalok állást. Akkora befolyással rendelkezem, hogy ezen a szinten már meg kell tartanom magamnak a politikai véleményemet. Ez csak rám és a szavazófülkére tartozik.
Az én világom alapvetően nem a politikához, hanem a zenéhez kötődik. Akkor vállaltam fel nyíltan a véleményem, amikor nyilvánvalóan nem értettem egyet a fennálló rendszerrel, és úgy láttam, hogy változásra van szükség.
Szerintem a Fidesz szavazói is pont azt gondolják, amit én. Hogy egy szabad országban akarnak élni, nekik is ugyanolyan fontos, hogy egy választás szabad legyen, és hogy a rendszer, a kormány ne nézze őket hülyének. Mert azzal, ahogy a kormány a Médiatanácson keresztül megszállta, a szócsövévé varázsolta a közmédiát, konkrétan hülyének néznek mindenkit. Hazugságokat akarnak megetetni velünk. Én ezt mint állampolgár kikérem magamnak, még a Fidesz-szavazó nevében is. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy kiegyensúlyozott híreket kapjon, de ma a mi pénzünkből fenntartott közmédia visszatartja az információt, és hazudik, immár több nyelven.
Az, hogy kikerülünk az EU-ból, már nem rémálom többé, hanem nagyon is valóságos tényező. Én viszont Európában szeretnék élni, és itt, Magyarországon.
Magyarországra épeszű menekült nem akar jönni, és az országnak a menekültválsággal kapcsolatban nem a migránsok jelentik a problémát, hanem az a teljesen irracionális félelem, és ebből fakadó gyűlölet, amit a propaganda szít, és amitől nagyon nehéz lesz megszabadulnunk.
Napjainkban a szervezett politikai és vallási közösségek igyekszenek az egyént rávenni arra, hogy ne önmaga kovácsolja ki meggyőződését, hanem egyszerűen tegye magáévá a tőlük készen kapott gondolatokat és elveket. Az önállóan gondolkodó, tehát szellemileg szabad ember kényelmetlen és rejtélyes lény számukra.
Először politikai változásra van szükség idehaza, és ha a politika nem akarja már felhasználni az egyházakat, mint propagandaeszközt, azok újból visszakapják a szabadságukat, s akkor belülről elindulhat a tisztulás folyamata. Ennek azonban az a feltétele, hogy olyan hiteles emberek legyenek egyházi vezetők, akik valóban ezt az utat akarják járni.
Van a magyar politikának, mint annyi más nép politikájának is három nagy veszélye, és három gyenge pontja. Az egyik az opportunizmus, vagyis a gyávaság.
A gyávaság is mindig velünk volt és voltak gyávák és opportunisták, akik hajlandók voltak idő előtt engedni, és akikben nem volt kitartás. A Magyar Demokrata Fórumnak és a magyar nemzet jobbik felének sohasem volt köze az opportunizmushoz.
De van egy másik hibája is ennek az országnak és ennek a népnek a politikában: a doktrinerség. Az a doktrinerség, amikor a valóságtól elrugaszkodva, elméleti elképzelések foglyaként, realitások nélkül, politikai fantazmagóriák, vagy egyszerűen csak teóriákban gondolkodva sodorták veszélybe ezt az országot.
Ez is idegen kell, hogy legyen tőlünk, mert nincs veszélyesebb, ha a politikát nem a politikáért felelősek, hanem bármi nagy tudással, bármilyen intellektuális adottságokkal, de a politikai gyakorlat és realitás ismerete nélkül akarja ezt bárki tévútra vezetni. Voltak ilyenek jobbról és balról ebben az országban, nekünk egyikhez sem lehet közünk!
És az opportunizmus és a doktrinerség után a harmadik nagy veszély, amely mindig előfordult, és szeretném hinni, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak ez sosem lesz sajátja: a kocsmapolitika. Az egymás „überolása”, az a politika, amikor megelégszünk azzal, hogy jó nagyokat mondunk, és aki nagyobbat tud mondani, annál bátrabb. És hogyha jó nagyot tud mondani, akkor röstelli a másik magát, és mond még nagyobbat. De amikor eljön a nehéz óra, a számonkérés ideje, a nagyszájúak nemegyszer összeomlanak.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
A magyar politika büszke lehet arra, hogy az alkotmányosság, a szabadság mindig szerves része volt a mi politikánknak. A magyar történelmi alkotmányosság nem ismerte az abszolút monarchiát. Ez a nép mindig csak szabadságban és alkotmányosságban kívánt és tudott élni. És ezt tudnia kell barátainknak és ellenfeleinknek egyaránt!
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Tisztában kell lennünk azzal, hogy hol vannak a határok, és mit jelent számunkra az, amit mi úgy nevezünk, hogy „a demokratizálásért harcolunk, a demokratizálás a célunk és a demokratizálás folyamatában számítunk a világ segítségére”. Ez azt jelenti, hogy a demokratizálás mellett kül- és belpolitikai szempontból egyaránt a stabilitás a másik szó. Ha ebben az országban a demokratizálás, a demokratikus jogállam, a független magyar államiság nem párosul a politikai stabilitással, a politikai felelősséggel, és ha hagyjuk elharapózni a szabadosságot és hagyjuk az irrealitások mezejére tévedni ezt az országot, akkor a történelem felelőssége is a miénk lesz.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
