Az olvasás nemcsak táplálja az elmét, de fel is üdíti fáradtságában.
Azáltal, ha a nép írni és olvasni tud, még semmiképp sincs cél érve, mivel az írás és olvasás nem cél, hanem csupán csak eszköz.
Mindennel vissza lehet élni. Az olvasáshoz való kedv helyes hajlam a gyermekekben, de ártalmassá válhat, ha álmodozásra neveli őket, s elrabolja tőlük a tanulás idejét. Legyen nekik meghatározott idejük az olvasásra, és az olvasás nemcsak a tanulásnak, hanem a játéknak és pajkoskodásnak az idejét se rövidítse meg.
Csak akkor olvassunk, ha saját gondolataink forrása elapadt; ami a legjobb fejekben is gyakran megtörténhetik. Azért, hogy egy könyvet a kezünkbe vehessünk, elűzni saját, őseredeti gondolatainkat – vétkezés.
Semmi sem szebb és semmi sem hasznosabb az ember egész mulandó életében, mint a könyvek olvasása.
Az olvasás, még az újraolvasás sem elég még a szerencsés memória mellett is; hanem jegyezni, kivonatolni kell, és a jövendő hasznok fejében rendszerezni.
Az olvasásnak és elmélkedésnek szorosan össze kell köttetniök, mert a csupa olvasás nem hatol be az elmébe, valamint figyelmeseknek kell lennünk, mikor olvasunk, úgy elmélkednünk is kell róla, miért mondódik valami, miért így, miért másképpen? Ezek nélkül, amiket olvasunk, nem értjük meg egészen vagy eléggé, s minthogy nincs gyökér, nem lesz gyümölcs.
Sok ember van, aki csak azért olvas, hogy gondolkodnia ne kelljen.
Keveset, de jó és erős könyveket olvassunk, amelyek nyomot hagynak bennünk!
Bármibe fogok egy nap során, mindez előkészület az olvasással eltöltött időre. Adjanak egy jó regényt vagy memoárt, kis teát meg egy otthonos sarkot, ahová behúzódhatok, és a hetedik mennyországban érzem magam. Imádok belehelyezkedni mások gondolataiba. Nem győzök csodálkozni, milyen mély kapcsolat fűz azokhoz, akik életre kelnek a könyvek lapjain, függetlenül attól, mennyire különböznek egymástól az életkörülményeink. Nem csupán azt érzem, hogy ismerem ezeket az embereket, de magamról is többet megtudok általuk. Felismerések, információ, tudás, ösztönzés, erő – mindez ott van egy jó könyv lapjain.
Ha hajlandóságunk ellenére olvasunk, agyunk fele a figyelem rögzítésével van elfoglalva; tehát csak a fele foglalkozik azzal, amit olvasunk.
Én minden nap olvasok. S nem azért, hogy ezt elmondhassam, nem azért, mert sikkes, és nem is azért, hogy a műveltségemet gyarapítsam. Egyszerűen csak azért, mert szeretek.
Gyakran érzem úgy, hogy az idő kifut a kezeim közül, és még az imádkozásra sem jut elég időm. Közel állnak a szívemhez a jó könyvek, de a fájdalmaim miatt gyakran képtelen vagyok olvasni, ha pedig mégis belekezdek, rövid idő alatt annyira elmélyülök, hogy az olvasás imádsággá válik.
Mi lenne, ha olvasási és tanulási szokásaidban inkább a minőségre összpontosítanál a mennyiség helyett.
Az olvasás segít minket belehelyezkedni más emberek életébe. Az irodalom hidakat épít: A világunkat nagyobbá, nem pedig kisebbé teszi.
Ahogy belekezdek az olvasásba, és megérzem a papír illatát, mintha átrepülnék egy másik univerzumba. Imádok olvasni. Ez az életem. Számomra ez jelenti az egyetlen kiutat ebből a világból. Ilyenkor megszűnik körülöttem minden, szinte benne élek az éppen aktuális olvasmányomban. A könyvekben otthonra találtam, a szereplők lettek a családom, a helyszíneket olyan élénken képzelem magam elé, mintha csak odautaztam volna. És a cselekmény… Bármi megtörténhet, engem pedig csodálattal tölt el, amikor olyan váratlan fordultokat vesz egy-egy regény, amire nem is számítottam. Még akkor is félmosolyra húzom a szám, amikor előre tudom, mi fog történni, de az író annyira tökéleteset alkotott, hogy azt gyönyör olvasni.
– Nekem az olvasás segít – mondta végül. – Ha elfáradok, de gondom van az elalvással, mert a gondolataim körben forognak, akkor felkapok egy könyvet, és egy időre elmerülök benne. Ez legtöbbször megnyugtat.
Mit adott neked harminc év olvasása? Amikor ehhez hasonló kérdésekkel szembesítenek, úgy érzem magam, mint mikor a tengerrel állok szemben – elakadnak a szavak.
