Az olvasásnak és elmélkedésnek szorosan össze kell köttetniök, mert a csupa olvasás nem hatol be az elmébe, valamint figyelmeseknek kell lennünk, mikor olvasunk, úgy elmélkednünk is kell róla, miért mondódik valami, miért így, miért másképpen? Ezek nélkül, amiket olvasunk, nem értjük meg egészen vagy eléggé, s minthogy nincs gyökér, nem lesz gyümölcs.
Olvasás idézetek
Sok ember van, aki csak azért olvas, hogy gondolkodnia ne kelljen.
Keveset, de jó és erős könyveket olvassunk, amelyek nyomot hagynak bennünk!
Bármibe fogok egy nap során, mindez előkészület az olvasással eltöltött időre. Adjanak egy jó regényt vagy memoárt, kis teát meg egy otthonos sarkot, ahová behúzódhatok, és a hetedik mennyországban érzem magam. Imádok belehelyezkedni mások gondolataiba. Nem győzök csodálkozni, milyen mély kapcsolat fűz azokhoz, akik életre kelnek a könyvek lapjain, függetlenül attól, mennyire különböznek egymástól az életkörülményeink. Nem csupán azt érzem, hogy ismerem ezeket az embereket, de magamról is többet megtudok általuk. Felismerések, információ, tudás, ösztönzés, erő – mindez ott van egy jó könyv lapjain.
Ha hajlandóságunk ellenére olvasunk, agyunk fele a figyelem rögzítésével van elfoglalva; tehát csak a fele foglalkozik azzal, amit olvasunk.
Én minden nap olvasok. S nem azért, hogy ezt elmondhassam, nem azért, mert sikkes, és nem is azért, hogy a műveltségemet gyarapítsam. Egyszerűen csak azért, mert szeretek.
Gyakran érzem úgy, hogy az idő kifut a kezeim közül, és még az imádkozásra sem jut elég időm. Közel állnak a szívemhez a jó könyvek, de a fájdalmaim miatt gyakran képtelen vagyok olvasni, ha pedig mégis belekezdek, rövid idő alatt annyira elmélyülök, hogy az olvasás imádsággá válik.
Mi lenne, ha olvasási és tanulási szokásaidban inkább a minőségre összpontosítanál a mennyiség helyett.
Az olvasás az önművelés leggyorsabb módja.
Az olvasás segít minket belehelyezkedni más emberek életébe. Az irodalom hidakat épít: A világunkat nagyobbá, nem pedig kisebbé teszi.
Ahogy belekezdek az olvasásba, és megérzem a papír illatát, mintha átrepülnék egy másik univerzumba. Imádok olvasni. Ez az életem. Számomra ez jelenti az egyetlen kiutat ebből a világból. Ilyenkor megszűnik körülöttem minden, szinte benne élek az éppen aktuális olvasmányomban. A könyvekben otthonra találtam, a szereplők lettek a családom, a helyszíneket olyan élénken képzelem magam elé, mintha csak odautaztam volna. És a cselekmény… Bármi megtörténhet, engem pedig csodálattal tölt el, amikor olyan váratlan fordultokat vesz egy-egy regény, amire nem is számítottam. Még akkor is félmosolyra húzom a szám, amikor előre tudom, mi fog történni, de az író annyira tökéleteset alkotott, hogy azt gyönyör olvasni.
– Nekem az olvasás segít – mondta végül. – Ha elfáradok, de gondom van az elalvással, mert a gondolataim körben forognak, akkor felkapok egy könyvet, és egy időre elmerülök benne. Ez legtöbbször megnyugtat.
Mit adott neked harminc év olvasása? Amikor ehhez hasonló kérdésekkel szembesítenek, úgy érzem magam, mint mikor a tengerrel állok szemben – elakadnak a szavak.
Az olvasás békességet teremt a káoszban, és boldogságot a kietlenségben.
– […] Szóval tudsz olvasni?
– Igen, uram.
– Többet ne forduljon elő! – reccsent rám, mire a lányok felkuncogtak. – Az olvasás csak megkönnyíti az ördög dolgát, amikor be akarja fészkelni magát egy lány fejébe.
Az olvasás mindig is kizökkentett a való világból, a könyvillatimádatot meg nem kell megmagyarázni, még az is szereti, aki soha nem járt könyvtárban vagy könyvesboltban.
Az olvasás jelek megfejtése, és az ember egész élete során olvas, hiszen az őt körülvevő világ jeleit fordítja le a maga nyelvére és a maga tudásává. A könyv pedig olyan jelegyüttes, amit a jelentésközvetítés szándékával hoztak létre alkotói.
Senki be becsülje alá az olvasó nőket! Nemcsak okosabbak lesznek, nemcsak egosita módon szórakoztatják magukat, de nagyon jól tudnak egyedül lenni is. Az olvasás az egyedüllét egyik nagy öröme, amikor magunkra maradunk a saját képzeletünkkel és a szerző fantáziájával. Olyan ez, mint mikor az anya először azt szeretné, hogy gyermeke szép csendben üldögéljen egy könyvvel a sarokban, majd rájön, hogy az olvasó gyerek nem feltétlenül lesz könnyebben kezelhető, hanem dacossá válik, és az olvasás által kilopja magát az őt körülvevő világból – ezt pedig a világ nem veszi szívesen. Ugyanez a helyzet az olvasó nővel is.
Abban reménykedtem, hogy az olvasás kiragad a valóságból, és a könyv segítségével egy sokkal derűsebb világba csöppenhetek.
A 21. század jelen szakaszában az olvasás halála felé haladunk. A világban egyre kevesebben olvasnak, és aki olvas is, átlagosan egyre rövidebb időt szán erre naponta.
