A szakításunk után úgy kerestem a belső békémet, hogy olvastam, olvastam, olvastam. A könyvek mindig is fontos lelki táplálékot jelentettek számomra, különösen amikor hurrikánként söpört végig rajtam a mélabú.
Olvasás idézetek
A regény olvasása egyszemélyes, magányos cselekvés. Belehelyezkedni, megérteni, átélni – valószínűleg ez a leghatékonyabb szembesülés egy könyvvel vagy annak a mondanivalójával.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Ha valakit könyv mellett találsz, s könyvét nem csukja be jöttödre: ne maradj soká, mert ez annak a jele, hogy szeretne tovább olvasni.
Gyerekkorom óta nagyon sokat olvasok, de nem azért, hogy művelt srác legyek, hanem mert szenvedélyesen szeretem az irodalmat, és bármit leemelhettem apám kétezer kötetből álló könyvtárából.
Ki csak társasági mulatságokban óhajt ragyogni, vagy éppen tudatlanok által akarja magát bámultatni, az könnyű módon elérheti célját, de értelmesektől megvettetik. Hogy a dologhoz értők előtt méltólag felléphess, hogy ismereteid mind magadra, mind másokra jóltevőleg hassanak: hosszú, fáradalmas munkára kell elszánva lenned. Mert alapos s egyszersmind sokoldalú tudományt szerezni felette nehéz. Sok olvasás, még több gondolkozás, sok egybehasonlítás, még több gyakorlás, s fogyhatlan béketűrés és állandóság az, ami itt megkívántatik.
A művelődés volt örök gyógyszerem az élet csömöre ellen; egy órai olvasás minden bánatomat lecsillapította.
Nem múlik el nap olvasás nélkül. A klasszikusok újraolvasása és a kortárs írók műveinek megismerése természetes, elmaradhatatlan esti elfoglaltságom.
Annak, hogy a jót olvassuk, feltétele, hogy ne olvassunk rosszat. Mert az élet rövid, az idő és az erők korlátoltak.
Most esténként két könyvet is odakészítek magamnak, meg valami folyóiratot, vagy ha esetleg érdekes újságra teszek szert, boldogan fekszem le, hogy most olvasni fogok! Aztán jön egy telefon, vagy fáradt vagyok, s egy kis olvasás után abbahagyom. A könyvhalom meg csak nő az ágyam mellett. Már nem elég a kisasztal, a kisszék; előtte és mögötte is ott sorakoznak a földön egymásra pakolva a könyvek. De legalább a közelemben vannak.
Vannak, akik mindent elhisznek, amit olvasnak; vannak olyanok, akik semmit sem hisznek el; és végül vannak olyan emberek, akik bíráló szemmel vizsgálják, mit olvasnak, majd azután alkotják meg véleményüket.
Mivel az emberek minden idők legjava helyett mindig csak a legújabbat olvassák, az írók benne maradnak a keringő eszmék szűk körében és a korszak mind mélyebben iszaposodik bele a maga sarába.
Ha olvasunk, más gondolkozik helyettünk: mi csak az ő mentális processzusát ismételjük meg. Úgy vagyunk vele, mintha az írni tanulásnál a tanuló a tanítónak ceruzával írt vonásait tollával kihúzza.
Ha kevés időm van – mindig kevés időm van –, megengedek magamnak, mondjuk, egy óra olvasást. Nézem az órám: még tíz perc. Alkuszom magammal. Na még csak öt perc, aztán még egy fél oldal – könyörgök magamnak. Aztán indulatos leszek: égjen oda a vacsora, ne jöjjenek vendégek, nem indítom el a mosást, egye fene, elég lesz öt óra alvás. Én most olvasni akarok!