Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha macskák irányítanák!
A következő életemben macska szeretnék lenni egy könyvesboltban. Napfény, könyvek és szunyókálás.
Macska, te selymes őrület, te kúszó
törleszkedés a nálad nagyobb testhez,
visszhangvadász, te hosszan kiterült
olvadt rugó, tükrös szemedben lámpa
fénykörét köddé oldó üres nézés,
kurrogó, berregő forró torok,
tüskefogsor, mely cafatokra tép,
hasfelhasító görbetőr karom,macska, te alvó, kilencmilliárd
élet tudója, aki a kapun túl
lelkeket ítélsz álmodban, miközben
hűs bundádon egy gyerekkéz simít,
a patkány képében a túlvilágra
megérkezők torkát átharapod,
és érdes nyelvvel lenyalod a vért,
visszalökve őket új földi húsba,ott macskaőr a sötét folyosón,
itt simulékony plüss szobacica,
te szó nélkül is szóló, síró-rívó,
ki megérted az embernyelveket,
és kiharapod azét, aki gyáva,
hogy visszaköpd az álmodban egy másik
gyerek szájába, aki hirtelen
felébred álmában, felül, beszél –te puha vadság, koncentrált halál,
élet, ítélet, feszült figyelem,
napjaim tükre és tudója, jöjj,
ülj az ölembe, nyugtass meg, hogy élek,
nem álmomban ölellek, simogatlak,
hogy ember vagyok még, s te macska vagy,
hogy még, még, még, még, még – hogy ne küldj vissza,
engedj át mégis, ha patkány leszek.
A macska esetében nem kell feltételezni, hogy szépen kispekulálta a bekövetkező, sőt a bekövetkezhető eseményeket. Egyszerűen arról van szó, hogy közönséges asszociációs tanulás segítségével megtanulta, hogy ha az ajtónál miákol, akkor szabad lesz a kényelmes fotel, és kész.
Az ókori egyiptomiak meggyászolták egy macska elvesztését, és leborotválták a szemöldöküket. Miért ne lehetne egy macska elvesztése ugyanolyan szívszaggató tragédia, mint bármilyen más veszteség?
Egy macskára nem lehet rákényszeríteni az akaratunkat, ezért a szabad, önazonos élet valóságos szimbólumává vált sokak szemében.
A macskáknak nincs etikai érzékük, nincsenek erkölcseik, és nem képesek az érzéseinket figyelembe véve előre tervezni. Ne tételezz fel bonyolult szándékot a macskádról! Bármit tesz is, nem puszta megátalkodottságból teszi. Azt hinni, hogy a macskád azért tesz valamit, hogy bosszút álljon rajtad, éppen olyan butaság, mint azt hinni, hogy dühös rád, mert nem vagy hajlandó okostelefont venni neki. A macskák semmit sem vesznek személyes sértésnek, ezért a reakcióik sem személyeskedők. Ez csak az ember sajátja.
Macskás idézetek – bölcsesség, báj és doromboló életfilozófia
A macskák különleges lények, egyszerre függetlenek, titokzatosak, öntörvényűek és szeretetteljesek. A Macskás idézetek ezeknek a különleges kis lényeknek a világát idézik meg: a dorombolás nyugalmát, a tekintetük mögött rejlő bölcsességet, és azt a megfoghatatlan eleganciát, amit csak egy cica tud képviselni.
A macska nemcsak háziállat – ő társ, tanító és egy kicsit filozófus is. Minden mozdulatában ott a nyugalom, az önbizalom és a csendes méltóság. Nem véletlen, hogy évszázadok óta ihletik meg az írókat, költőket és művészeket.
A macskák életbölcsessége
A Macskás idézetek megmutatják, mennyi mindent tanulhatunk tőlük. A macska tudja, mikor kell pihenni, mikor kell kíváncsian felfedezni a világot, és mikor kell egyszerűen csak élvezni a napsugarat az ablakpárkányon. Ők a nyugalom mesterei – és olykor a türelemé is.
Humor és szeretet a bajusz mögött
Nem hiányozhatnak a vicces és szeretnivaló idézetek sem, amelyek a macskák huncutságáról, öntörvényű természetéről és mindenkit elvarázsoló bájáról szólnak. Mert ki ne mosolyodna el azon, ahogy egy cica a leglehetetlenebb helyeken szundít el, vagy büszkén sétál el egy kisebb katasztrófa után, mintha semmi sem történt volna?
Macska – a lélek tükre
Sokan mondják, hogy a macska az ember lelkének tükre. Egy Macskás idézet képes megmutatni, hogyan látnak minket ezek a különleges teremtmények: néha megvető eleganciával, máskor gyengéd ragaszkodással, de mindig őszintén.
Macskás idézetek minden alkalomra
Legyen szó egy humoros posztról, egy állatszerető blogról vagy csak arról, hogy kifejezd a cicád iránti rajongásod, a Macskás idézetek tökéletes választás. Egy jól megfogalmazott mondat nemcsak mosolyt csal az arcra, hanem felidézi a dorombolás békéjét és az otthon melegét.




