A legtöbb fekete macska valójában közelről nézve vöröses barna, ha megfelelő világításban figyeli meg őket az ember.
Macskás idézetek
66 idézet
A kályha előtt egy nagy fekete macska huzakodott és ásítozott. Az ő neve volt Pajtás. Nagyon furcsa volt ez a feketeség a csupa fehér szobában, s nekem megint kezdett nem tetszeni a dolog.
Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha macskák irányítanák!
Ha arra vagy kíváncsi, mi a lakás legkényelmesebb pontja, keresd meg, hol alszik a macska.
Ha egy macskával élsz, fogadd el, hogy semmi nem a tied. A lakásban minden bútor az övé, a szekrényben az összes vasalt ruha az ő kényelmét szolgálja. Egyedül a porszívó a tied.
A Pancho Arénába púderillatú macskaalmot hozatok, és az lesz a világ legnagyobb macskaszaratója.
A kutyák elhitetik az emberekkel, hogy istenek. A bölcs macskák viszont rádöbbentik az embereket arra, hogy nem azok.
Mert mi macskák nem bírjuk az emberszagot. Büdösek vagytok, csak nem tudtok róla!
Addig szeresd a cicádat, amíg veled van, ha átment a szivárványhídon, sírni fogsz.
A következő életemben macska szeretnék lenni egy könyvesboltban. Napfény, könyvek és szunyókálás.
Macska, te selymes őrület, te kúszó
törleszkedés a nálad nagyobb testhez,
visszhangvadász, te hosszan kiterült
olvadt rugó, tükrös szemedben lámpa
fénykörét köddé oldó üres nézés,
kurrogó, berregő forró torok,
tüskefogsor, mely cafatokra tép,
hasfelhasító görbetőr karom,
macska, te alvó, kilencmilliárd
élet tudója, aki a kapun túl
lelkeket ítélsz álmodban, miközben
hűs bundádon egy gyerekkéz simít,
a patkány képében a túlvilágra
megérkezők torkát átharapod,
és érdes nyelvvel lenyalod a vért,
visszalökve őket új földi húsba,
ott macskaőr a sötét folyosón,
itt simulékony plüss szobacica,
te szó nélkül is szóló, síró-rívó,
ki megérted az embernyelveket,
és kiharapod azét, aki gyáva,
hogy visszaköpd az álmodban egy másik
gyerek szájába, aki hirtelen
felébred álmában, felül, beszél –
te puha vadság, koncentrált halál,
élet, ítélet, feszült figyelem,
napjaim tükre és tudója, jöjj,
ülj az ölembe, nyugtass meg, hogy élek,
nem álmomban ölellek, simogatlak,
hogy ember vagyok még, s te macska vagy,
hogy még, még, még, még, még – hogy ne küldj vissza,
engedj át mégis, ha patkány leszek.
A macska esetében nem kell feltételezni, hogy szépen kispekulálta a bekövetkező, sőt a bekövetkezhető eseményeket. Egyszerűen arról van szó, hogy közönséges asszociációs tanulás segítségével megtanulta, hogy ha az ajtónál miákol, akkor szabad lesz a kényelmes fotel, és kész.
Az ókori egyiptomiak meggyászolták egy macska elvesztését, és leborotválták a szemöldöküket. Miért ne lehetne egy macska elvesztése ugyanolyan szívszaggató tragédia, mint bármilyen más veszteség?
Egy macskára nem lehet rákényszeríteni az akaratunkat, ezért a szabad, önazonos élet valóságos szimbólumává vált sokak szemében.
Ha a macskák felől nézzük a dolgot, ragaszkodni kizárólag az ember ragaszkodik. Egy macskának, még ha kicsi is, megvan a saját világa. S ha kilép belőle egy új világba, attól a pillanattól fogva már csak előre tekint. Bármilyen cudar világ legyen is az.