Sarkítva van minden, amit gondolatokba lehet formálni és szavakban kimondani, és minden sarkított féligazság nélkülözi a teljességet, a kerekséget, az egységet.
Minden ember szereti az igazságot, de a becstelen csak magának, a becsületes ellenben minden felebarátinak.
Az igazságosság és az igazság roppant finom két pont, eszközeink túlságosan tompák hozzá, hogy hibátlanul rájuk tudjunk velük tapintani.
Aki fütyül az igazságra, az tényleg fütyüljön. Legalább ennyi bizonyság legyen arra, hogy meghallotta. No meg micsoda vidám világ lenne ennyi füttyszótól.
Nagy igazság az, hogy ha képesek lennénk megérteni az egész életet, akkor el tudnánk viselni az egész életet.
Az Igazság kutatása nem arról szól, hogy elmenekülünk a világ dolgai elől, hanem arról, hogy megértjük azok kérészéletű természetét. Sőt, még ennél is többről, valódi természetünk eredendő csendként való felfedezéséről, ahonnan a jelenségek legfinomabb mozgásai is érzékelhetők.
Erényes, igaz és bölcs az, aki sem a maga, sem a más érdekében nem vágyódik sok gyerekre, hatalomra vagy gazdagságra, aki saját érdekeit nem helyezi az igazságosság elé.
Ha megvizsgáljuk a problémát, megtaláljuk az igazságot. A probléma sose különül el a választól, a probléma maga a válasz.
Az igazság olyan, mint a tisztítótűz. Elégeti a hazugságokat, amiket egymásnak mondunk, és azokat a hazugságokat is, amiket magunknak mondunk.
Honnan tudjuk, amikor belebotlunk egy igazságba vagy egy igazság belénk? Hiszem, hogy az igazság állandóan körülvesz bennünket. A névtelen angyalok, a pillangók, a válaszok mindig itt vannak, csak mi nem mindig azonosítjuk, halljuk, látjuk, ragadjuk meg vagy érjük el őket – mert nem vagyunk a megfelelő helyen.
Bárki halandó, még ha természetes adottsága a semmivel lenne is egyenlő, eljuthat a lángelmék számára fönntartott királyságba, föltéve, hogy szomjúhozza az igazságot és nem szűnik meg figyelme teljes odaadásával törekedni rá.
Elképesztően nagy az igazságérzetem, ebből kifolyólag idegesít, ha valaki minden ok nélkül támad rám.