Nem mindig jó érzés látni, hogy az embernek igaza van!
Igazság idézetek
Mások életén tépelődni nagyon veszélyes dolog, ugyanis az igazságot senkiről nem tudhatjuk, és emiatt óhatatlanul tévedni fogunk. Ha csak abból ítélhetünk, amit hirtelenjében látunk vagy hallunk, akkor könnyen azt hihetjük, hogy a másiknak biztosan jobb.
Bár az írás és az igazság édestestvérek: gyakran mégis külön utakon tévelyegnek.
Ki tehet róla, hogy porszemként kaptuk az életünket is, az egyetlent? Ki rendelte vajon, hogy a porszem igazsága nélkül értelmetlenné válik az egyetemes jog és igazság is, amelyet nem keresnünk kellene, hajszolni, mint gyermek a szivárványt, hanem ott kellene lennie mindenütt, ahol meghirdették?
Az igazság lengő hinta árnyéka a falon. Van, de sohasem lehet megállapítani, hogy éppen a fal melyik részére jut.
Vond le már egyszer, sanyarú Igazság!
a’ setét fátyolt bekötött szemedrűl,
mellyel a’ Bölcsek csöcsömős korodban
felpiperéztek.
Bárki úgy határoz, hogy az Igazság és Tudás ítészeként útra kél, biztos lehet benne, hogy hajótörést szenved az istenek hahotájának elsöprő viharában.
Az emberek utálják az igazságot. Csakhogy az igazságot ez egyáltalán nem érdekli.
Vannak igazságok, amelyek annyira kézenfekvők, hogy az emberek nagy része talán éppen ezért nem látja, vagy legalábbis nem ismeri fel őket. Az ilyen sarkalatos igazságok mellett néha vak módjára elhalad, észre sem veszi, és nagyon csodálkozik, ha valaki egyszer felhívja reájuk figyelmét.
Közömbös sietséggel igyekszünk a kellemetlen igazságok mellett elhaladni, mintha így megváltoztathatnánk a tényeket.
Ha valaki az igazságot és a törvényszerűséget keresi, nem tehet különbséget kicsiny és nagy problémák között. Aki a kicsiny dolgokban nem veszi komolyan az igazságot, abban az emberben nagy dolgokkal kapcsolatban sem bízhatunk meg.
A tekintély átgondolatlan tisztelete az igazság legnagyobb ellensége.
Olyan az igazság, mint a növény, amely nagy kövek halma alatt csírázik, mégis kikapaszkodik a fényre, kemény erőfeszítéssel, sok kerülő úttal és tekervénnyel, alakja torzul, maga sápad, csenevészesedik – ám a fényre csak kijut.
Mert az igazság hatalma hihetetlen nagy és mondhatatlanul makacs. Felleljük gyakori nyomait különböző korok és országok legbizarrabb, sőt legabszurdabb dogmáiban is, méghozzá sokszor különös társaságban, ámulatos keverékben, és mégis.
Hiszen más teremtmény a földön nem értheti, mi az igazság, csak ember. Ha ez nem képes az igazságot meghallani, iszonyú mélyen süllyedt és ez kétszeresen morális kötelességivé teszi embernek az igazságot, minél többször hangoztatni, hogy aki tőle elszokott, ismét hozzászokjék, s a mélységbűl, hová süllyedt, kiemelkedhessék.
A politika az igazság helyét foglalta el. Veszedelmes időszak!
Aki nyilait a sokaságra lövi, reménylvén, hogy csak a vétkest találja, sok ártatlant sebesíthet s a bünöst mégis elhibázhatja.
A vita üllő, melyen az igazság szikráját csiholják.
Ha minden igaz, amit az ember igaznak vél, s amit érzékei annak mutatnak, akkor mindennek egyszerre igaznak és hamisnak kell lennie. Mert sokan vannak egymással ellentétes véleményen, s azt hiszik, hogy mindazok tévednek, akik nem osztják a véleményüket.
