Magyarnak születtem. Szeretem e földet
Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én;
Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet, –
Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén!
Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat, –
Ezt a csodás érzést hogy is értené!
Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad,
Ha rút árulás tör idegen felé…
És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, –
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen, rablók – ez az én hazám!
Szóval nem születtünk a legjobb helyre, ez igaz, de a legrosszabbra se. Ez a Hungary olyan felső középszar, világviszonylatban, úgy kábé.
A szülőföldnek sírhantjelöltjei vagyunk. És egyhangúlag megválasztott emlékei. Mert az utolsó hely az, ahol nevünk emlegetése kilobban… Mert amikor mindenütt elfelejtettek: a szülőföldnek még mindig akad mondanivalója rólunk.
Nekem viszket a tenyerem, s fölpezsdül bennem a vér, ugyanaz a vér, mely a nagyapám ereiből 1849-ben lecsurgott az isaszegi síkra. Mert vadmagyar, fájdalmasan magyar vagyok, minden szociológiai tanulmányom ellenére is, s az is maradok.
Bármily erővel, bármily áldozattal,
Bár mind egy szálig elvesztek belé,
Hazát kell nektek is teremteni!
Egy új hazát, mely szebb a réginél
És tartósabb is, kell alkotnotok.
Ha egy katonát ostorozással szégyenítenek meg, többé nemigen fogja érdekelni hazája dicsősége és becsülete.
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy örök isteni igazságban
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Nem kell nekünk a más folyója,
Nem kell nekünk a mások bérce,
Csak magyar hegy és magyar róna,
Ahogy az Isten rég kimérte.Nem kell nekünk idegen égbolt,
Egy porszeme sem a világnak,
Csak az kell, ami a miénk volt…
Igazságot Magyarországnak!
Számomra és minden valódi nemzeti szocialistára nézve csak egy cél létezik: a nép és a haza üdve.
Egy olyan elnökünk lesz most, aki a sarkától a füléig minden sejtjével, elkötelezetten hívő lélekként fogja szolgálni a hazáját.
– mondta Sulyok Tamás beiktatásáról az M1-nek adott exkluzív interjújában (2024. 03. 10.)
Visszavesszük hazánkat, jelképeinket, felépítünk egy Magyarországot, melyben mindenki egyenlő, minden magyar ember szava számít.
Az én hazám és a ti hazátok nem magától alakult ki a semmiből. Férfiak és nők alkották, kemény munkával és kemény harccal, egyetlen életüket áldozva érte – vagyis odaadó hazaszeretettel.
Ahogy Izrael sem azonos minden zsidó emberrel, Magyarország sem azonos azokkal, akikkel én szeretnék mindenáron kapcsolatot teremteni. Ugyanakkor ezek az emberek jelentik az én gyökereimet, nem a hortobágyi kilenclyukú híd. Azok, akikkel azonos értékrendet képviselek.
Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít.
E szóban – haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált.
