A mindenhatóság akár király, akár parlament kezében legyen, ellentéte a szabadságnak.
A hatalom mindig terjeszkedésre törekszik. – Ez természetében van, s ezért szükségesek ellenében fékező korlátok.
Az uralkodók is csak emberek, és csak ritkán a bölcsesség, értelem és jellem kiválasztottjai.
Minél helyesebb és hatalmasabb egy gondolat, annál kevésbé lehetséges annak maradék nélküli megvalósítása mindaddig, amíg az emberektől függ.
Kikhez kell a propagandának szólnia? A művelt intelligenciához, vagy a kevésbé képzett tömegekhez? Mindig csak a tömegek felé kell irányulnia!
A propaganda eszköz, és éppen ezért a cél szempontjából kell megítélni. Alakja tehát az általa szolgált célhoz kell, hogy alkalmazkodjék. Az is világos, hogy a cél jelentősége az általános szükséglethez képest különféle lehet. Ez a körülmény szabja meg a propaganda belső értékét is.
Már elejétől fogva rájöttem arra, hogy a propaganda helyes alkalmazása valóságos művészet, amely polgári pártjaink előtt majdnem teljesen ismeretlen volt és maradt.
Az állam nem gazdasági tényezők foglalata gazdasági feladatok teljesítésére egy szigorúan körülhatárolt élettérben, hanem fizikailag és lelkileg azonos lények közösségének szervezete, fajiságuk fenntartásának megkönnyítése és a gondviselés által előírt életcélok elérésére.
A kormányunk szabadságról és függetlenségről beszél, miközben harcolnak mindazokért az eszközökért, amellyel hatalmat gyakorolhatnak az emberek felett.
A Führer megemlíti, hogy egyszerű katonaként az első világháborúban mennyit szenvedett a császári kormány elmaradott propagandája miatt. A haragtól néha sírni tudott volna. Most mi ezt másképp és sokkal jobban csináljuk. Példát mutatunk a világnak hadvezetésünk szellemi fölényéről.
(Joseph Goebbels: Napló – 1940. április 26.)
A világpolitikát csak a hűvös ész és a puszta érdekek kormányozhatják.
(Joseph Goebbels: Napló – 1937. augusztus 3.)
A forradalom végrehajtása során nem lehetünk senkire sem tekintettel: a hatalom azért a miénk, hogy éljünk is vele.
(Joseph Goebbels: Napló – 1933. március 8. – Kaiserhof)
A propaganda- és agitációs lehetőségek eddig soha nem látott összefogásával kell a választási küzdelem csúcspontját elérnünk. Ezzel az utolsó kétkedőket is a mi oldalunkra állítjuk. Propagandánkat nemcsak a német, hanem a nemzetközi sajtó is példásnak és egyedülállónak tartja majd. Az elmúlt választási küzdelmekben olyan átfogó ismeretekre tettünk szert ezen a téren, hogy már csak a nagyobb rutin birtokában is nehézség nélkül győzedelmeskedni fogunk minden ellenfél fölött. Az ő propagandájuk különben is annyira félénk, hogy alig lehet hallani. Most megmutatjuk nekik, mit lehet kezdeni az államigazgatás szervezetével, ha ért hozzá az ember.
(Joseph Goebbels: Napló – 1933. február 21. – Kaiserhof)
Általában minden idők népvezérének legfőbb feladata épp az, hogy a nép figyelmét ne aprózza el, hanem egyetlen ellenfélre összpontosítsa. Minél egyöntetűbb a nép harci kedvének az irányítása, annál nagyobb lesz a mozgalom vonzóereje és annál hatalmasabb az átütő ereje. A nagy vezérek zsenialitása éppen abban rejlik, hogy még a különböző ellenfeleket is, mint egy kategóriába tartozókat tüntetik fel, mert különféle ellenfelek felismerése a gyönge és bizonytalan jellemeknél könnyen a saját igazságukban való kétkedéshez vezet. Abban a percben, amikor az ingadozó tömeg a harcban igen sok ellenféllel találja szemben magát, azonnal a tárgyilagosság álláspontjára helyezkedik, és felveti a kérdést, hogy vajon a többiek mind tévednek, és hogy tényleg csak saját népének és saját mozgalmának van igaza. Ilyenkor már saját erőnk első megbénulása jelentkezik. Ezért kell több, belsőleg különböző ellenfelet egy kalap alá venni, hogy a tömegek meggyőződése szerint a harcot csak egyetlen ellenféllel szemben folytassák. Ez megerősíti a saját igazukba vetett hitet, és fokozza az ellenféllel szembeni elkeseredést.
Nem szabad elfelejteni, hogy az emberi lét legfontosabb célja nem egy államnak, még kevésbé egy kormánynak a fenntartása, hanem a fajfenntartás kell, hogy legyen. Ha tehát ezt fenyegeti veszély, akkor a törvényesség kérdése csak alárendelt szerepet játszik. Ebben az esetben, ha az uralkodó hatalom ezerszer is „törvényes” eszközöket használ tevékenységéhez, az elnyomottak létfenntartási ösztöne legteljesebb jogot ad bármilyen fegyver használatára.
Az államhatalom nem lehet öncél, mert ha az lehetne, akkor ennek a világnak minden erőszakossága szent és sérthetetlen volna.
Az a vezér, aki kénytelen alapvető világnézeti felfogását megváltoztatni azért, mert azt hamisnak és képtelennek ismerte fel, csak akkor cselekszik tisztességesen, ha hajlandó a felismerésének végső következményeit is levonni. Ebben az esetben a legkevesebb, amit megtehet, hogy visszalép minden nyilvános politikai szerepléstől annál is inkább, mert aki egyszer tévedett, annál fennáll a másodszori tévedés lehetősége is.
Orbán a másodszori kormányra jutásakor már felismerte, hogy a hatalomban maradáshoz nem elég a jó politika, kell hozzá média is, a titkosszolgálat, a korrupt rendszer.
Ismét csalódtam, azt hivém, elég
Ledönteni a múltnak rémeit,
S szabad versenyt szerezni az erőknek.
(…)
Mi verseny ez, hol egyik kardosan
Áll a mezetlen ellennek szemében,
Mi függetlenség, száz hol éhezik,
Ha az egyes jármába nem hajol.
Kutyáknak harca ez egy konc felett.
