Mit érdekel engem, hogy direkt támadják-e a civileket, a végeredmény ugyanaz!
Nem érheted el erőszakkal, hogy egy másik ország elnöke tudomásul vegyen bármit is.
Senki sem fog megtörni minket. Erősek vagyunk. Ukránok vagyunk.
Városainkat lerombolták, de mi a helyünkön maradunk (…) miközben az ellenség soraiban önbizalmukat veszítik, mi a szembeszállásból merített lelki erővel állunk ellen a bombázásoknak.
Ha NATO-tagok lennénk, el sem kezdődött volna ez a háború.
Háborúkkal és fegyverekkel nem tudtuk legyőzni a háborút. Ebben kudarcot vallottunk.
A vér és a pusztítás annyira mindennapossá válik, és az iszonyat annyira természetessé, hogy az anyák csak mosolyogni tudnak majd, ha meglátják a háború által meggyilkolt gyermekeiket.
A háborúnak nincs emlékezete, mivel senkinek sincs bátorsága ahhoz, hogy megértse, mi is történt valójában; aztán egyszer csak nem marad szemtanú, aki elmesélhetné; eljön a pillanat, amikor már senki sem emlékszik, s akkor kezdődik elölről az egész, új arccal, új néven, és azt is felfalja, amit maga után hagyott.
Egy nép hadseregének egy másik nép hadseregével szemben elért kisebb-nagyobb sikere az oka, vagy legalábbis lényeges jele az illető nép ereje növekedésének vagy csökkenésének.
Ne is legyen lángelme a jó hadvezér, sőt ne legyen semmilyen kiváló tulajdonsága sem; épp ellenkezőleg, csak hiányozzanak belőle a magasztosabb emberi tulajdonságok: a szeretet, a költészet, a gyengédség, a bölcselő, a fürkésző kételkedés. Legyen korlátolt, higgye szilárdan, hogy amit cselekszik, nagyon fontos dolog (máskülönben nem győzi türelemmel), mert csakis akkor lesz bátor hadvezér. Isten mentsen meg attól, hogy ember legyen, hogy megszeressen, megsajnáljon valakit, és elgondolkozzék azon, mi igazságos, mi nem.
Tudod, mi lesz az elkövetkező háborúk tétje? Nem arany, nem néhány kilométerrel odábbtolt országhatár. Ezeket a háborúkat azért fogják vívni, hogy megszerezzék egyes folyók forrásvidékét. Azon országok fogják kirobbantani, melyek területére máshonnan folynak be a vizek, eleve szennyezetten, megmérgezve. A tiszta forrásokért fogjuk vérünket ontani.
Nem beszélhetek Európa nevében. De azt gondolom, európai vagyok, mint sokan mások. És nagyon-nagyon sokkol, ami történik. Bárcsak rendeződne a dolog, de úgy fest, egyeseket megszállt az őrület. Azt hiszem, megvan a saját igazságuk és saját valóságuk. De hogy másoknak kell szenvedniük ezért, másoknak kell az életükkel fizetniük, ennek nincs értelme.
(Az orosz-ukrán háborúról)
Régi közmondás a hadseregben, hogy mindenki csak azért jön vissza a szabadságáról, mert ki kell pihennie magát, különben dezertálna.
A katona lelkiismerete mindent elnyel, mint a pokol szélesre tárt kapuja.
A csatahely mellett volt egy jókora tó,
Tiszta, szőke vizet magába foglaló.
De piros volt az most, mert a magyar sereg
Török vértől magát vizében mosta meg.
Ágyúszó, könnyűzene búcsúztatja az elesetteket, nem sírás.
Mi lesz velünk? Már csak a sírban van szabadulás?
Nincs felelet. Csak a vér van, csak a gyász.
Ha vége a világnak, hogyan dúlhat tovább a csata, miért nem hull a borzalom csöndje a kastélyra, miért nem teszi le mindenki a fegyvert?
Gyilkossággal vádolni valakit a háborúban olyan, mint gyorshajtásért bírságolni egy autóversenyen.