Az apukám miatt gyerekként rengeteg időt töltöttem a versenypályákon, ezt nagyon élveztem. Már egészen kicsi koromban egyértelművé vált számomra, hogy versenyző akarok lenni. Háromévesen szerettem bele a sportba igazán, négyévesen már elkezdtem gokartozni.
Döbbenetes, hányan meglepődnek azon, hogy az autóversenyzéshez fittnek kell lenned. Egyetlen más sportághoz sem hasonlít, nem olyan, mint mondjuk a kosárlabda. Bárki megpróbálhat úgy játszani, mint LeBron. Nem fog ugyan menni, de felmehet a pályára és kipróbálhatja. Ilyen autókat viszont az átlagember nem vezet. Fogalmuk sincs arról, hogy megy.
Minden évben, amikor eljön a karácsony, döntést kell hoznom. Akarok-e tovább vezetni? Akarom-e folytatni a versenyzést? Szerintem egészséges dolog lefolytatni önmagaddal ezt a beszélgetést.
Schumacher edzője a versenyszimulációk után vérmintát is vett, hogy az edzéseit ennek megfelelően alakítsa ki. Ennek eredményeképp ő volt az első, aki felismerte az elektrolitok jelentőségét.
A Forma-1-es versenyzők is atléták. Michael Schumacher volt talán az első, aki felismerte, hogy a kiváló edzettség versenyelőnyt jelent számára, főleg a versenyek késői fázisaiban, amikor a többiek már fáradtak, és hibáztak. Első F1-es éveiben együtt dolgoztam Ayrton Sennával is, és határozottan nem volt fitt. Az első versenyein a köridejei gyakran romlottak, ahogy kezdett fáradni. Mivel rendkívül intelligens volt, hamar felismerte ezt, és javított az edzettségi felkészültségén, de talán soha nem jutott arra a szintre, mint Schumacher.
Újra érdekessé kell tenni a sportot. Nemrég közzétettem egy videót 2005-ből, és 3000 kommentet kaptam, amikben azt írták, hogy ez az a Forma-1, amibe beleszerettek, és nem az, ami most van. Szóval nem csak én vagyok kritikus a Forma-1-gyel szemben, hanem az egész világ. A topcsapatok hat autója közül bármelyik indulhatna az utolsó helyről, akkor is a top 6-ban végezne, bárki is ülne benne. Hiányzik a V10-es és V8-as motorok hangja, a kreatív stratégiák, az eltérő üzemanyag-mennyiségek, a gumiháború – hiányzik az a kiszámíthatatlanság vasárnaponként, hogy mi is fog történni.
Szerintem nem kéne nagydobra verni az étkezési szokásainkat. Én sosem tennék közzé olyan üzenetet, mint Lewis. Egyszerűen nem lehet ilyet üzenni úgy, hogy másnap az ellenkezőjét csináljuk. Tudjuk, milyen életet él Lewis, és hogy a Forma-1-es versenyzők évente 200 repülőutat tesznek meg. Ezek után nem lehet azzal jönni, hogy ne egyetek húst.
A célom az volt, hogy az F1 csúcsára érjek, és hogy megszerezzem a világbajnoki címet a maximum, amit elérhetek az életemben, így már nem marad más, minthogy új célokat kell keresnem.
Nálam Alain Prost mindig is előrébb lesz, mint Ayrton Senna. Nekem a brazil a kora legizgalmasabb versenyzője volt. Végeredményben azonban a francia több versenyt nyert. Alain sosem nézett ki úgy, mint aki átlépte a saját határait. Ayrton azonban ezt megtette, persze ez csak az én kritikám.
Most Hamilton a maga módján egy modern hős, minden digitális csatornán. Vettel egy nyugodt hős. Räikkönen pedig feltehetően mindkettejüknél népszerűbb, mert alig mond valamit, lehet pont emiatt.
A Forma-1 sosem volt kiegyenlített. Minden évben akad egy csapat, amelyik bizonyos előnyükkel indul.
Csapatfőnökként elég bölcsnek kell lenned ahhoz, hogy belásd, mindkét autóval a lehető legtöbb világbajnoki pontot kell megszerezned.
A pilóták között nincs már meg ugyanaz a bajtársiasság, ahogy köztünk megvolt. Együtt laktam Jim Clarkkal, közösen utaztunk nyaralni, együtt vásároltunk be. Graham Hill-lel, Denny Hulme-mal, Jackie Ickx-szel, Emerson Fittipaldival ugyanígy ment. Személyes kapcsolatunk volt, ami szerintem fantasztikus. Manapság ilyen nem létezik. A feleségeink is ismerték egymást, ők mérték az időt, feljegyezték a köröket, ők is együtt voltak. E téren a pilóták jelenlegi generációja veszít egy kicsit a barátságok mélységéből. Akkoriban a versenyzés nagyon veszélyes volt, a barátságok nagyon elmélyültek.
Nagyon nagy vállalás létrehozni egy Forma-1-es csapatot. Felvenni a megfelelő versenymérnököket, a megfelelő elektronikai szakértőket, a cégvezetést, a marketingszakembereket.
A Formula–1-ben, mint ahogyan a motorsportban is, fontos a tehetség, azonban nem elég, hiszen fejlesztened kell folyamatosan a képességeidet.
A Benettonnál négy-öt év alatt felépítettük a csapatot és bajnokságot nyertünk. Ez a Ferrarinál is hasonlóan történt, mint ahogyan a Mercedesnél is ez volt a cél, csak éppen rövidebb idő alatt. Ha közös pontot kellene találnom, akkor azt mondnám, Ross Brawn.