A Formula–1-ben, mint ahogyan a motorsportban is, fontos a tehetség, azonban nem elég, hiszen fejlesztened kell folyamatosan a képességeidet.
A Benettonnál négy-öt év alatt felépítettük a csapatot és bajnokságot nyertünk. Ez a Ferrarinál is hasonlóan történt, mint ahogyan a Mercedesnél is ez volt a cél, csak éppen rövidebb idő alatt. Ha közös pontot kellene találnom, akkor azt mondnám, Ross Brawn.
A siker, legyen szó bármiről – legalábbis azon dolgokról, melyeket ismerek –, mindig csapatmunka eredménye. Az ember elvégzi a maga dolgát, azonban egy csapat részeként sokkal erősebbnek kell lenned, és a Formula–1 határozottan csapatmunka.
A Formula–1 nagyon kemény. Régen pedig még nehezebb volt, amikor nem állt a rendelkezésedre fékrásegítő, illetve kormányszervő sem. Azonban még így is az egyik legnehezebb sport, amit űzhet az ember, szóval sok felkészülésre van szükséged.
Soha senki sem válhat világbajnokká ebben a sportban [Formula-1], ha nincs mögötte egy erős, kiváló és szervezett csapat.
El sem tudom mondani, milyen érzés hatodszor is nyerni Monacóban. Bár nem a hat győzelem okozza az örömöt, hanem az évek alatt elért eredmények, különböző autókkal és motorokkal, eltérő körülmények között, kezdve az első itteni versenyemmel a Tolemannel, szörnyű időjárási viszonyok közepette. Ez a futam tényleg önmagáért beszél: Monte-Carlo különleges, mindig is az volt számomra, az első itteni versenyemtől fogva az egész pályafutásomon át.
Ha az ember azt játssza mindig, hogy ő is egy film szereplője, akkor sosem kell azzal foglalkoznia, hogy papírból vannak-e a falak, a kaja műanyag-e, és hogy a szavak, amelyeket kimond, azok tényleg a sajátjai-e.