A fogyókúrák örök problémája ez: kézzelfoghatóbb cél kitűzni azt, hogy 10 kilót leadok, mint azt, hogy megtartsam a súlyomat. A fogyás egy izgalmas kaland, képesek vagyunk erőfeszítésekre és lemondásra. De karcsúnak maradni? Abban semmi látványos és izgalmas nincsen, csak minden nap egy újabb lemondás, és különösebben senki nem is értékeli. A különbség olyasmi, mint a hegymászás és a serpák munkája. A hegymászók évekig edzenek, készülnek, hogy egyszer feljussanak a magas hegycsúcsra. Ha felérnek, a világ ünnepli őket. De akik nap mint nap kísérgetik az újabb és újabb csúcshódítókat, azokat senki nem ismeri. Ők a serpák. Nekik ez hétköznapi munka.
Fogyókúra idején is ehetünk bármennyit, csak ne nyeljük le.
Az emberek szerintem túl sokat esznek, és ha jó formába akarsz kerülni, akkor nem kell túl sokat enni. Így én addig várok, amíg éhes nem leszek. Amíg nem vagyok éhes, addig nem eszek. Egy kicsit éhesnek kell lennem, hogy egyek. Nem vesztesz izmot, ha érzed az éhségérzetet, ez csupán úgy 8 óra múlva fog bekövetkezni. Általában amikor éhséget kezdesz érezni, az egy jel, hogy a tested elkezdett raktározott zsírt égetni. Szeretek ezzel az érzéssel lenni egy darabig, és bátorítom az embereket is, hogy így tegyenek. Ha súlyt akarnak veszíteni, tudniuk kell, hogy milyen érzés éhesnek lenni. Nem kell éhesnek maradnod. Ha sovány akarsz lenni, és zsírt akarsz veszíteni, akkor maradj éhen tovább.
A fogyáshoz az ima tényleg kevés. Istennek nincs akkora hatalma, hogy fogyókúra nélkül leolvassza rólunk a kilókat.
Soha nem fogyókúráztam, már a szó is rémesen stigmatizáló és megszorító jellegű, mert a súlyvesztésnek, karcsúsodásnak nem kúrának kéne lennie, hanem ésszerű folyamatos diétának. Tudatosság, fokozatosság – no meg éberség, elvtársak!
A fogyás lehet észrevétlen szálkásodás vagy látványos is, de utóbbi kemény dolog. Nem a meló része, hanem az önmegtartóztatás. Hogy nagyobb legyen a célt vágyni, mint az agyunk által dobott jutalmakat (édesség, finom vacsora, pohár bor, friss kifli).