Hogy mit éreztem a gólom után? Kérdezd a gólt, mit érzett, hogy én lőttem!
Van nyilunk, van nyílvesszőnk, sőt, célozni is tudunk. Egy baj van csak, a Bayernnek nem nyila van, hanem rakétavetője.
Hogy hová igazolt? A Schalkéhoz? Pedig egészen eddig kedveltem a srácot…
– mondta Klopp, miután Kevin-Prince Boateng a rivális gelsenkircheniekhez szerződött.
Szinte minden tökéletes volt, a londoni stadion hangulata parádés, az idő szép volt, a pálya jó, csak mi voltunk sza*ok…
– értékelt a Bajnokok Ligája döntője után Klopp.
Őszinte leszek, büszke vagyok az első piros lapomra edzőként, ha esetleg valakit érdekel, megkérdeztem a negyedik játékvezetőt, „Hány hibát tervezel ma, tizenötöt? Ha igen, akkor már csak egy dobásod van…”
Veszítettünk, most elég sza*ul érzem magam. Optimista vagyok, szóval nagy baj nincs. Tíz perc múlva már jobban leszek, fél órával később pedig úgy érzem majd magam, mintha megnyertük volna a BL-t.
Nem is olyan rég nyertünk itt, csupán tizenkilenc évvel ezelőtt. Az más kérdés, hogy akkor a játékosaim nagy részét még szoptatta az édesanyjuk…
– mondta Klopp, miután csapata legyőzte a Bayern Münchent.
A magyar futball nem a szórakoztatóipar része. A futball komolyabb dolog ennél. A futball az életünk, az az életünk része, az a magyar ember életének a része, az a nemzeti identitás része. Tehát mi nem szórakozni akarunk és tapsikolni a lelátón mindenfajta, messzi földről idefújt, ügyes játékosok játékán örvendezve, hanem mi a saját gyerekeinket akarjuk látni. A magyar gyerekeket, a magyar válogatottat, a magyar klubcsapatokat. Ha ezt föladjuk, akkor az egész futballnak nincs értelme, mármint a magyar futballnak. Úgyhogy ezt sosem szabad föladni.
(2023. 07. 27. – puskasakademia.hu interjú)
Ember legyen a talpán, aki képes objektíven megítélni, hogy ki a világtörténelem legjobb futballedzője. Klopp, Pep Guardiola, Carlo Ancelotti, esetleg Rose lesz az? Felsorolhatnánk megannyi edzőt, aki az elmúlt időszakban sikeres volt a Premier League-ben, vagy bármelyik topligában. Nem hiszem, hogy van a világnak egyetlen legjobb futballedzője. Zseniális, inspiratív edzője viszont akad több is. Nem vállalkoznék arra, hogy megnevezzem, ki közülük a legnagyobb.
Kívülről sokan azt hihetik, könnyen jöttek a sikerek, mert tehetséges voltam, de ez egyáltalán nincs így. Nem hiszem, hogy sokan elviselték volna azt, amit én elviseltem. És elég csak arra gondolni, mennyire beleöltem minden időmet a fociba, vagy épp milyen nevelést kaptam – de mindez kellett ahhoz, hogy ma itt legyek, ahol.
Láttam, hogy a többiek elmennek moziba, én meg addig elmentem edzésre. Elmentek bulizni, én megint mentem edzésre. Jött a szilveszter éjszaka, lefeküdhettek hajnali négykor, elsején kialudhatták magukat. Nekem meg 7 óra 50 perckor jött a buszom, fölültem rá és elmentem edzésre. Ezt látva voltak néha nehéz időszakok, ahol úgy gondoltam, miért is nem csinálhatom azt, amit ők. De úgy voltam vele, nekem nem ez volt megírva.
					
                    







