Meg kell tanulnod játszani a veled szemben álló kapussal. Amikor a gólvonalról kirongyolnak elém, a legfontosabb cél, hogy megállítsam a lendületükben őket, mert ilyenkor nem tudnak olyan messzire elvetődni. Szóval, amikor a kapus kifut elém, először is ránézek, ettől pedig megtorpan, mert rájön, hogy csak ő meg én vagyunk, kettecskén. De ekkorra már késő, a labda már rég mögötte van.
A legtöbb csatár elkapkodja a helyzeteket a tizenhatoson belül, pedig ilyenkor van a legtöbb időnk. Itt futballidőre kell gondolni, mert természetesen nem beszélgethetsz a társaiddal, miközben átveszed a labdát. De több időd van, mint gondolnád. Nálad van a labda, a védők nem bánthatnak, és előnyben vagy a kapussal szemben is. Maradj nyugodt, légy magabiztos, bízz a képességeidben, és alkalmazkodj a szituációhoz, hogy a helyes döntést tudd meghozni.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Ami Dömét illeti- elképesztő egyénisége a magyar futballnak, fantasztikus játékos volt, azóta sincs még egy ilyen futballista. Aki visszanézi az akkori meccseket, az láthatja, hogy talán ő volt az utolsó olyan mohikán, aki mindig örömmel játszotta a focit. Sír a lelkem és a szívem, amikor ma egy rossz mérkőzésen, a játékosok csak szaladgálnak, ütköznek, becsúsznak, és nem látok többek között egy Détári Lajost, aki egy megmozdulással, egy lövőcsellel, örömfocival megörvendeztetné a szurkolókat.
A Fradi egy olyan klubkultúrát, hagyományt, családiasságot jelentett, amelyben, ha az ember átment az egyik öltözőből a másikba az egy fok volt a szamárlétrán. Persze tudnunk kellett, hogy kinek hol volt a hierarchiában a helye, úgy is éltük meg – inasként. De csodálatos inas évek jöttek a legendák között.
Barcelonában időnként meccs közben is felnéztem a lelátóra, és nem hittem a szememnek. Hetven-, nyolcvanezer ember ült ott, leste minden mozdulatunkat. A Valenciánál sokkal családiasabb volt a hangulat, a Barcánál mindig trófeáért kellett harcolnunk, ott más nem jöhetett szóba, csakis a győzelem.
Én már nagyon sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy egy angol klubban dolgozom, nem egy konkrét csapatnál, hanem az angol bajnokságban, mert rendkívül szimpatikus, a játékstílus hihetetlenül támadó szellemű, szinte minden meccs az ostromról szól. Az a fajta bajnokság, amit kimondottan szeretek nézni a tévében.
Van úgy, hogy elképzelem, ha lövök egy gólt, akkor hogyan fogok ünnepelni. Olyan is van, hogy gyakoroljuk. Az európaiak nem hallgatnak szambát, ami az én kedvenc zeném, ezért ha gólt szerzek, gyakran táncolok a pályán. A brazilok mind tudnak táncolni, ezért nekik könnyű, ellenben az európaiak nem nagyon, így nekik nehezebb!







