Eső, sáros talaj, stb.: A tökéletes, augusztusi gyepen játszott futball esztétikailag vonzóbb ugyan, én mégis szeretem, ha van egy kis csúszkálás, dagonyázás a kapu előtt. Persze, túl nagy sárban már egyáltalán nem lehet játszani, de nincs szebb látvány annál, mint amikor egy focista nyolc-tizenkét métert csúszik, hogy szerelhessen vagy elérjen egy beadást. Valami okból az is fokozza az élmény intenzitását, ha zuhogó esőn keresztül nézhetem a játékot.
A nők nem értik, mit idéz elő a foci egy férfiban. Amikor a férfiak csoportosan meccset néznek, még beszélni sem kell. A fesztelenség adja az egész esemény varázsának felét.
A foci ostoba játék, egy labdát kerget mindenki, de a többiek ezt szeretik. Ha megtanulok focizni, nyert ügyem van. Lesznek barátaim.
Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogy később a nőkbe is: hirtelen, megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, bele sem gondolva, mennyi fájdalmat és bajt okozhat.
A mai görögöket nem a költészet, hanem a foci izgatja fel.
A futball olyan fogyatékosságnak minősül, amellyel mindig számolni kell. Ha tolókocsihoz lennék kötve, senki nem szervezne a környezetemben semmit egy legfelső emeleti lakásba, akkor hát a bajnoki idény alatt miért terveznék bármilyen közös programokat egy szombat délutánra?
– Te vagy az a nyolcvanöt milliós srác?
Először azt sem tudtam, mit feleljek.
– Persze – mondtam némi fáziskéséssel. – Én vagyok.
Attól fogva egyfolytában csengett a telefon.
Az emberek gratuláltak meg ájuldoztak, egyvalakit kivéve. És az anyám volt. Magánkívül volt.
– Uram Isten! Mi történt? Mi történt, Zlatan? – jajveszékelt a telefonba. – Csak nem raboltak el?
Mama nem igazán értette, hogy miről is van szó valójában. Ő csak annyit tudott, ha valaki a külvárosból jön, és elkezd szerepelni a hírekben, az nem mindig pozitív dolgokról szól.
– Nyugodj meg, mama! Eladtak az Ajaxnak.
Az MBI mérkőzésein a svéd papák lájtos szurkolását lehetett hallani:
– Gyerünk, fiúk! Ügyesek vagytok!
A Balkán meccsein más volt a helyzet.
– A kur*a anyád, te tetű! – halottam az őrült, láncdohányos jugoszlávok ordítozását, akik, ha úgy tetszett, hozzánk vágták a cipőjüket. Fas*a, gondoltam, akárcsak otthon.
Ha tudják, hogy te vagy a legjobban fizetett, akkor másképp bánnak veled. … Mindenkit érdekel az, aki a number one. Így működik a piac, még akkor is, ha én személy szerint azt gondolom, hogy senki nem ér ennyi pénzt.
A szünetben beállítottak Nedved elé. Elképesztő volt a teherbírása, és valósággal edzésfüggő volt. Minden tréningünk előtt biciklizett egy órát, csak úgy, a maga kedvére. Utána futott még egy órát. Szóval nehéz volt megfelelni az általa állított követelményeknek.
Dühösnek kell lennem ahhoz, hogy jól tudjak játszani.
Amióta eljöttem Franciaországból, a színvonal csak lefelé megy. Igazából nincs is miről beszélni, a franciáknak szükségük lenne rám, de nekem már nincs szükségem rátok. Mindegy, hogy ott van nektek Neymar, Messi és Mbappé is. Ez sem segít rajtatok.
Mindig is az volt a véleményem, hogy bizonyos futballistáknak igenis a nagyszínpadról kell visszavonulniuk, mert csak az méltó a karrierjükhöz. Az emlékezet a futballtudásodat őrizze meg, ne pedig azt, mennyit keresel. Hiszen azért dolgozunk nap mint nap, hogy kibontakoztassuk a tehetségünket, és nem akarhatunk mást, mint hogy ezzel hagyjunk nyomot a világban. Szóval véleményem szerint bizonyos futballisták nem engedhetnek abból a szintből, ahová eljutottak, nem igazolhatnak gyengébb színvonalú bajnokságokba. De persze vannak olyanok, akiknek ez hiányzott, mert még nem kerestek eleget.
Aki azt gondolja, hogy a gólszerzés jobb, mint a szex, annak segítségre van szüksége.
Hogy mit éreztem a gólom után? Kérdezd a gólt, mit érzett, hogy én lőttem!
Szándékosan sosem okoznék sérülést senkinek. De aki ezzel gyanúsít, annak eltöröm a lábait. És az szándékos lesz.
Én nem követem a futballt. A futball követ engem.
Jürgen Klopp volt a legnagyobb riválisom egész karrierem során és ez megtiszteltetés is.
A kifogások a legrosszabb dolgok a futballban. Azt mutatják, hogy képtelen vagy fejlődni.
Van nyilunk, van nyílvesszőnk, sőt, célozni is tudunk. Egy baj van csak, a Bayernnek nem nyila van, hanem rakétavetője.
