Ember legyen a talpán, aki képes objektíven megítélni, hogy ki a világtörténelem legjobb futballedzője. Klopp, Pep Guardiola, Carlo Ancelotti, esetleg Rose lesz az? Felsorolhatnánk megannyi edzőt, aki az elmúlt időszakban sikeres volt a Premier League-ben, vagy bármelyik topligában. Nem hiszem, hogy van a világnak egyetlen legjobb futballedzője. Zseniális, inspiratív edzője viszont akad több is. Nem vállalkoznék arra, hogy megnevezzem, ki közülük a legnagyobb.
Kívülről sokan azt hihetik, könnyen jöttek a sikerek, mert tehetséges voltam, de ez egyáltalán nincs így. Nem hiszem, hogy sokan elviselték volna azt, amit én elviseltem. És elég csak arra gondolni, mennyire beleöltem minden időmet a fociba, vagy épp milyen nevelést kaptam – de mindez kellett ahhoz, hogy ma itt legyek, ahol.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Láttam, hogy a többiek elmennek moziba, én meg addig elmentem edzésre. Elmentek bulizni, én megint mentem edzésre. Jött a szilveszter éjszaka, lefeküdhettek hajnali négykor, elsején kialudhatták magukat. Nekem meg 7 óra 50 perckor jött a buszom, fölültem rá és elmentem edzésre. Ezt látva voltak néha nehéz időszakok, ahol úgy gondoltam, miért is nem csinálhatom azt, amit ők. De úgy voltam vele, nekem nem ez volt megírva.
Egy rongylabdát kergető fiúból igazi labdával, profi pályákon játszó futballistává lettem olyan csapatokban, amelyek történelmet írtak.
Boldog embernek mondhatom magam, hiszen rengetegen segítettek mindabban, amit máig sikerült elérnem. És semmit sem értem volna el, ha nem lett volna a futball! Minden egyes gólt, amit én szereztem vagy amit a csapatom elért, mélyen átéltem; az elsőt ugyanúgy, mint az ezrediket.
Az, hogy a jelenlegi kormány elsősorban labdarúgó-centrikus, ezt a sportban nagyon nehezen emésztik meg. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a jó labdarúgás hihetetlen tömegeket vonzhat. Nemcsak a lelátókra, hanem a sportpályákra is.
Hát, nem vagyok az a fajta ember, aki egész nap otthon tud ülni, hogy végignézzen egymás után négy vagy öt meccset. Nem mintha nem imádnám a focit, csak nem szeretem tévén nézni. Inkább játszani szeretek.
Szeretném, ha példaképként emlékeznének rám, nagy focistának tartanának, aki mindig a maximumot adta a nézők kedvéért, és aki mindent megnyert, amit csak lehetett.
A provokációt igyekszem ignorálni, egyszerűen a fociban nincs helye az ilyesminek. Aki ezzel tölti az idejét az hibát követ el.
Amikor a pályára lépek, nincs bennem félsz. Az ellenfél védői nem zavarnak, egyszerűen a dolgukat végzik ők is. Nem hiszem, hogy bárki is szándékosan sérülést akarna okozni. A játékosok kilencvenkilenc százaléka őszinte, és egyszerűen mindent bele akarnak adni a saját csapatukért. Nyilván van, aki szabálytalanul próbál szerelni – máshogy nem tudnának. De ezzel nem foglalkozom túl sokat.
A focisták is emberek, és ami a hétköznapokban történik velünk, azok ugyanúgy befolyásolnak minket, mint bárki mást. De minél professzionálisabb szinten tart valaki, annál erősebbnek kell lennie, annál jobban oda kell figyelnie, hogy ezek a dolgok a pályán ne látszanak. Ezért fizetnek minket.
Egy vesztes meccs után hazaérve néha még anyámmal sem beszélek. A családom ismer, tudják, milyen a hangulatom ilyenkor. Nehezen viselem, és volt már párszor, hogy elsírtam magam egy-egy vereséget követően.
Nem számít, hol játszunk, ki ellen játszunk, minden meccsen azért megyek ki a gyepre, hogy mindent beleadjak, a legjobbat hozzam ki magamból, mindent megtegyek a győzelemért.
Mindig törekszem a gólszerzésre, a jó játékra, a csapat segítésére. De nem szoktam azt gondolni, hogy minden egyes mérkőzésen köteles vagyok gólt lőni. Aki így gondolkodik, az a végén egyáltalán nem fog gólt szerezni. Ha megvannak az adottságok és a megfelelő felkészültség, akkor a gólok maguktól jönnek. Úgyhogy nem is szoktam kétségbe esni, ha éppen nem sikerül. Ha jól játszom, ha a csapat is jól játszik, akkor a gólok sem maradnak el sokáig.
A góllövő technikám olyan titok, amit sohasem fogok felfedni. Egyszerűen eldöntöm, melyik oldalra fogok lőni, felmérem a kaput, a kapust és a védőket, majd lövök. Közben azt mondom magamnak: lőj egy szépet, Ronaldo!
A cselezés a játékom lényegét jelenti. Gyerekkorom óta így játszom. Szeretek cselezni, legyőzni az ellenfelet. Tudom, hogy sokan idegesek lesznek, egy-egy biciklicseltől vagy sarkazástól. Nem az ellenfeleimből akarok bohócot csinálni, egyszerűen ilyen a játékstílusom. Ezen Angliában sem változtattam, és nem fogok rajta változtatni se Spanyolországban, se Brazíliában.
Aki szereti a focit, az valószínűleg szereti Cristiano Ronaldót figyelni.
Egy olyan profi játékos, mint én, olyan, mint egy narancs. A klub kifacsarja az utolsó cseppig, és ha már nem kell, eladja egy másik klubnak.
