Sok játékos büszke arra, hogy mennyi követője van. De vajon ők követnek valakit? Szerintem senkit. Ez nem menő dolog, hanem fogyatékosság.
Ne feledjük, hogy a futball a legmagasabb szinten közönségszórakoztatás, a szurkolókért van. Mindig is ez volt a filozófiám, és ez már így is marad.
A San Jordi Klinikától egy elemmel működő, speciális hordozható szerkezetet kaptam, amelyet vezetékek kötöttek össze a mellkasomra tapasztott elektródákkal. […] Később akkor is teszteltek, amikor a kispadon ültem, de ekkor sem tapasztaltak semmi különöset. Az egyik mérkőzés alatt a szívritmusom egyenesen olyan volt, mint egy ebéd után sziesztáját töltő emberé. Mindössze két alkalommal figyelték meg, hogy szaporább lett: mindkétszer a Barcelona vezetőségi értekezletén ültem.
A jó foci olyan sok pozitív energiát szabadít fel, hogy szinte sosem jelent gondot a mentális és a fizikai rész. Gondoljanak csak vissza az iskolás éveikre, amikor mindig fociztak tanítás után. Elfáradtak egyszer is? Nem. Sohasem fáradtak el. Ez is a játékkal jár.
Egyértelmű volt számomra, hogy az utolsó tornáig próbálkoznom kell, és nem léphetek ki úgy a válogatottból, hogy ne nyerjek valamit.
(Messi a 2021 Copa América megnyeréséről a Diario SPORT-nak adott interjújában)
Sok minden megfordult a fejemben a döntő éjszakán, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy nem térek vissza, de a hazám és a mez iránti szeretetem túl nagy.
(Messi 2016. augusztus 12-én, miután visszavonta döntését)
Én mindent megtettem azért, hogy Barcelonában maradhassak. De Laporta nem mond igazat, sosem kértek fel arra, hogy lemondjak a fizetésemről. Arra kértek, hogy 50 százalékkal csökkentsem a fizetésemet, és minden probléma nélkül megtettem. Többet nem tudtunk segíteni a klubnak. Az én és a családom vágya is az volt, hogy Barcelonában maradjunk.
Elsősorban a spanyol, az angol és az argentin bajnokságot nézem, ha az időm engedi.
Mindig is azt mondtam, nem állnék edzőnek, mert nincs hozzá affinitásom. Ez persze még változhat az évek során, de egyelőre a futballra összpontosítok, ráérek még a folytatáson gondolkodni. Majd ha közeleg a befejezés.
Ez olyan, mint a népmese. Mindenkinek vannak történetei Puskás Öcsi bácsiról, ezeket nemzedékek mesélik egymásnak, az apáink nekünk, mi a fiainknak, unokáinknak.
A világon akárhova megyünk, a magyarokról megtudják, honnan jöttek, az biztos, hogy az első reakciójuk: a Puskás…
Ha ma élne, a televízió és az internet korában, a legnagyobb labdarúgó lenne, nemcsak itt a földön, de még a Holdon is.
(Puskás Ferencről mondta)
Akkoriban még nem engedélyezték a cserét, ezért ha egy kapus megsérült, kiment a mezőnybe, egy mezőnyjátékos pedig beállt a helyére. Ilyen esetekben én voltam a kapus, és jó kapus voltam! Két vagy három alkalommal kellett beállnom a pályafutásom során, és szerencsém is volt, az egyik ilyen meccset megnyertük egy nullára.
Sok jó labdarúgó van, azonban van, akinek a csillaga néhány éven belül leáldozik. Tíz évig jó játékosnak lenni, na, az már valami!
Puskás Ferenc és társai végigverték a világot! Csakhogy Puskás és az Aranycsapat hat ellenféllel vetélkedett, Albert Flóriéknak viszont legalább 18 jutott, következésképpen az ő dolguk nehezebb volt.
Tinédzserként azt hittem, az ország legjobb focistája leszek. A Toldy Ferenc Gimnázium elsőseként a suliválogatott legjobbjai közé tartoztam. Aztán már pólós ifi válogatottként a tatai edzőtáborban együtt láttam tréningezni Albert Flóriánt, Varga Zoltánt és Göröcs Jánost. Onnantól tudtam, belőlem nem lesz hozzájuk mérhető klasszis.
Nem vagyok egy haragtartó típus, de én többé nem állok szóba vele. A legnagyobb tisztelettel voltam iránta, de annyira megsértett a Nagyváradi AC jubileumi, jótékonysági meccsén, hogy többet nem kérek belőle. Ő is nagy játékos volt, de nem akkora mint én, a térdemig nem ér fel.
(Buzánszky Jenőről mondta 2011-ben)
Mi, magyarok a futballra születtünk, akármit mondanak.
Igenis lehet ütőképes magyar válogatottat összeállítani, mert vannak tehetséges labdarúgóink. Csak az a baj, hogy ezekből a fiúkból hiányzik a szenvedély és a tisztelet. A feneküket kellene a földhöz verniük, hogy címeres mezben szerepelhetnek, ehhez képest a legtöbbjüknek mintha nyűg és kényszer lenne a válogatottság. Legszívesebben megráznám őket, és az arcukba üvölteném, hogy gyerek, légy büszke, hogy egy országot képviselhetsz!
(2018-ban mondta a válogatottról)
Futballistaként soha semmilyen szituációban nem féltem, akkor sem, ha Albert Flóri vezette rám a labdát, vagy ha Pelé próbált meg kicselezni.
