Nem csak járművet lehet vezetni, hanem például embereket is. Vezess az úton! Bárhová követünk.
Akkor még a legtöbb barátom hallotta a csengőt. De ahogy múltak az évek, mindegyiknek elhallgatott. Eljött a nap, mikor Sarah is észrevette, hogy nem hallja gyönyörű hangját. Öreg vagyok már, de nekem még mindig szól a csengő, ahogy mindenkinek, aki őrzi a hitét.
Néha jó, ha azt hisszük el, amit látunk, de máskor bizony épp azok a legvalódibb dolgok, amiket nem látunk.
Mindenki valamilyen céllal születik. Meg kell találnunk ezt a célt.
Az igazság az, hogy senki nem mer döntéseket hozni. Csak szeretik hinni, hogy igen.
A múltnak nem kell meghatározni a jövőt. Választhatunk. Mindannyian.
Csak az számít, hogy milyen döntéseket hozunk ma.
Még egy ellenséges számítógép nélkül is 74%-os esély van rá, hogy az emberiség barbárságba süllyed.
Kegyetlenség, igazságtalanság, intolerancia, elnyomás. Egykor jogunk volt tiltakozni, tetszés szerint gondolkozni. Ma csak cenzorokat és lehallgató berendezéseket látunk, melyek beletörődésre és behódolásra késztetnek. Hogy történhetett? Ki a felelős? Egyesek nyilván felelősebbek, mint mások. Rajtuk majd egyszer számon kérik. Persze igaz, hogy mikor a bűnöst keressük, először tükörbe kell tekintenünk.
Azt mondják, az eszmére emlékezzünk, ne az emberre, mert az ember elbukhat. Őt talán elfogják, kivégzik és elfelejtik, de az eszme négyszáz évvel később is megváltoztathatja a világot.
Négyszáz évvel ezelőtt, egy nagyszerű ember örökre az emlékezetünkbe akarta vésni november 5-ét. Emlékeztetni akart minket, hogy a tisztesség, igazság, szabadság nem csupán szavak, hanem lehetőségek.
Amíg gumibotot használnak párbeszéd helyett, a szavak ereje felbecsülhetetlen.
A szavakban rejlik a lényeg. Aki jól figyel, meghallja az igazságot. Az igazság pedig az, hogy valami nagy baj van ebben az országban, nem igaz?
Mi csak beszámolunk a hírekről, nem gyártjuk őket. Az a kormány dolga.
