Ha nem vagyok a toppon, úgy érzem cserben hagyok mindenkit, akinek nem jutott ilyen lehetőség. És ez nagy teher, szinte agyonnyom. Az ember sosem tudja, hogy az, amit csinál, elég-e…
Tudom, hogy miért vagy itt. Tudom, hogy mit csinálsz. Tudom, hogy miért nem tudsz aludni, miért élsz egyedül, és miért ülsz minden éjjel a számítógéped előtt. Mert őt keresed. Tudom, mert én is őt kerestem. És mikor megtalált, azt mondta, valójában nem is őt kerestem, sokkal inkább egy választ.
Ez az utolsó esélyed, aztán már nem fordulhatsz vissza. Ha a kéket veszed be, a játéknak vége. Felébredsz az ágyadban, azt hiszel, amit hinni akarsz. De ha a pirosat, maradsz csodaországban, és én megmutatom, milyen mély a nyúl ürege.
A mátrix mindenütt van, körülvesz minket. Még most, ebben a szobában is. Azt látod, ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a tévét. Mindig érzed…mikor munkába mész, vagy épp templomba, mikor befizeted az adót. Ez a világ, mellyel eltakarják a szemed elől az igazságot.
Volt már olyan álmod, amiről biztosan érezted, hogy valóság? Mi lett volna, ha képtelen vagy felébredni belőle? Hogy különböztetnéd meg az álomvilágot a valóditól?
Hadd mondjam el, miért vagy itt. Azért, mert tudsz valamit. Bár nem tudod megmagyarázni, de érzed. Érezted egész életedben. Valami baj van a világgal. Nem tudod mi az, csak azt, hogy van. Mint egy szilánk az agyadban, ami megőrjít. Ez az érzés hozott el hozzám.
Mi a valóság? Hogy határoznád meg? Mivel? Ha arról beszélsz, amit érzel, amit szagolsz, ízlelsz, látsz, a valóság csupán. Az agyad által megfejtett elektromos jelhalmaz.
A skizofrénia rémálma az, hogy nem tudjuk, mi a valóság. Képzelje el, hogy hirtelen megtudja, hogy az ön számára legfontosabb emberek, helyek, pillanatok, nem eltűntek vagy meghaltak, hanem rosszabb. Sosem voltak.