Az élet kikötőjében ma két szív horgonyt vetett a szerelem partjainál. Lelkük örökös egyesülésében keresték az oltalmat, a vigaszt – az élet küzdelmei ellen. Tiszta szivem­ből kívánom, hogy azt, a mit egymásban kerestek, felleljék.

Számos elvált nő állítja, hogy amikor elkezdte szervezni a szertartást, még biztos volt az érzéseiben, és mire az oltár elé került, már nem.

A szürke hétköznapok három hónap együttélés után menetrendszerűen megérkeznek, és hát nem mindegy, hogy az esküvő egy a szürke napok közül vagy ez a férfi és javai birtokba vételének ünnepnapja.

Vannak csapások – főleg, amelyek az esküvő előtti hónapban sújtanak le -, amiket gondolkodás nélkül a később feldolgozandó sokkhatások polcára kell tenni.

A boldogság két összeolvadó szívszerelmén alapszik, melyet a sírig tartó összeköttetés biztosít. – Az a lépés, mely ezen összeköttetésnek kezdetet ád – az életnek legfontosabb lépése.

A mester a kezébe vette az anyagot… az ezüstöt. A holt fémet. Aztán alakítani kezdte. Formálta, kerekítette, vékonyította, szélesítette. Keze alatt kezdett kialakulni az ékszer. A gyűrű. Ami még kapott egy különleges mintát, egy szimbólumot, az élet jelképét. így lett kész a gyűrű. Egy egyszerű, pénzben alig mérhető ékszer. Mégis értékesebbé vált minden gyémántnál, aranynál, bármilyen megmunkált, szemnek csodálatos ékszernél. Mert egy napon csoda történt. A holt ezüst élő gyűrűvé lett. Szíveket összekötő ékszerré.