Az idős emberek sajátja a bölcsesség mellett az is, hogy miután győztesként átszakítják a célszalagot, élvezetből továbbfutnak még pár lépést, és néha megbotlanak.
Nagyon sok ember sokkal klasszabbul élhetne, hogyha csak a pénzüket nézzük, de nincs képzelőerejük az érdekes élethez, és nincs energiájuk. Túl nagy a pocakjuk, és bele vannak kényelmesedve, és csak odáig jutnak el, hogy melyik all you can eat szállodába menjenek el évente kétszer két hétre.
A legtöbb ember annyira felszívódik a külvilág szemléletében, hogy teljesen elhanyagolja azt, ami belül zajlik.
Miután megnyúzod a majmot, eléggé hasonlít az emberre.
– Az emberek csak emberek.
– Pontosan! A tetteik teszik őket jóvá vagy rosszá. Egy kevéske szeretet még egy gonosz emberben is értelmet adhat az életnek.
Felismertem azt, hogy kétféle emberre van szüksége a magyar embernek. Az egyik egy szuperhős, a másik pedig egy ellenségkép, valaki, akit utálni tud. És én azt gondolom, hogy mind a kettőt meg tudom testesíteni, megvan ehhez a képességem és a karizmám.
Ha az ember bárkinek a sorsát megkaparja, nagy történetek jönnek elő.
A normális emberi viselkedés nem azon múlik, ki milyen istenben hisz, milyen a világnézete. Valószínűleg az embert kell újraépíteni magunkban, hogy a másikban is meglássuk az embert.
Ezer szó sem hagy az emberben olyan mély nyomot, mint egyetlen tett.
Én mélyen megvetem azokat a zsonglőröket, akik úgy váltogatják a meggyőződésüket, mint mások a fehérneműjüket. Számomra Giordano Bruno az etalon, soha nem tudnám elárulni a társaimat, hitemet, meggyőződésemet.
Nem vagyok jó emberismerő, akiket magamhoz közel engedtem – főleg a családtagjaimra gondolok – mind becsaptak, megloptak, elárultak.
Minden ember természetes óhaja, hogy másokat is hitére térítsen.
Az embert teljesen le tudja kötni a pénz, még mielőtt észrevenné és egyáltalán véleménye lenne róla. A gazdagok máshogy gondolkodnak róla: ismerik, értik, hogy működik. Ha valakinek soha nem volt pénze, és egyszer csak lesz, bele kell tanulnia.
A felnőttek mániája a „majd”, „egyszer”, „meglátod” stb… Mi lenne, ha mondanának valamit a jelennel kapcsolatban is? Vagy létezik, hogy a jelennel nemcsak én vagyok meglőve, hanem ők is, és csak bíznak benne, hogy majd minden megoldódik, és jöhet a jól ismert „megmondtam” szöveg?
Sok ember hibája, hogy amikor minden rendben van az életével, megfeledkezik a nehéz időkről és azokról az emberekről, akik akkoriban mindent félretéve támogatták.
Felnőttnek lenni annyit jelent, hogy visszamenőleg akár hat évre is egymás fejéhez vághatunk dolgokat.
Az emberek nagy része képtelen feldolgozni, vagy elviselni, ha valaki jobb náluk. Nézd, én nap mint nap szembesülök ezzel a problémával. Az irigyeim száma az egekben, de tudod mit? Csak sajnálni tudom őket. Lehet utánam csinálni, vagy ha nem tudja, fogja be. Uszítani és támadni mindenki tud. Teljesíteni nem.
A sértődést nem lehet sokféleképpen megélni. Az mindenképp gyerekes.
Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.