Felemelő érzés lesz tapasztalnod, hogy nem gondolataid tehetetlen áldozata, hanem elméd tudatos irányítója vagy.
Életünk különböző időszakaiban különböző dolgokat akarunk az olvasástól. […] Az olvasással meg tudjuk szakítani elménk megszokott mintázatait, és hatékonyan huzalozhatjuk át agyunk áramköreit.
Az elménk az a gépezet, amely kormányozza az életünket.
Az elmét csak a „Ki vagyok én?” kérdésének vizsgálatával lehet lecsillapítani. A „Ki vagyok én?” gondolata a többi gondolat elpusztítása után ugyanúgy elpusztul, mint a halotti máglya piszkálgatására szolgáló bot. Ha mégis más gondolatok merülnének fel az emberben, akkor ahelyett, hogy megpróbálná végiggondolni őket, vizsgálja meg: „Kinek jutnak ezek az eszébe?” Mit számít, hogy milyen sok gondolat bukkan fel benne!? Ha abban a pillanatban, amikor az adott gondolat eszébe jut, az ember éberen megvizsgálja: „Kinek jutott ez az eszébe?”, arra a következtetésre kell jutnia: „Nekem.” Ha pedig az ember ekkor felteszi magának a kérdést: „És én ki vagyok?”, akkor az elme visszatér forrásához [az Önvalóhoz] , és a felmerülő gondolatól is elcsitul. A kitartó gyakorlás során az elme egyre inkább képessé válik arra, hogy belemerüljön forrásába.
Az álom-állapot és az ébrenléti állapot között semmi különbség nincs azon kívül, hogy míg az álom rövid, az ébrenlét hosszú. Mindkettő az elme eredménye. Minthogy az ébrenléti állapot hosszú, azt hisszük, hogy ez a mi valóságos állapotunk.
David! David! Még nincs vége, ne add fel! Szedd össze magad! Koncentrálj! A legveszélyesebb fegyver az emberi elme. Rúgd szét a seggét és menjünk haza!
(Xian Chow)
Amit szívünk mélyén lehetségesnek érzünk, az lehetséges. Akaratunk teszi lehetségessé. Amit elménkben elképzelünk, világunkká válik. Ez egy a számos dolog közül, amelyet a víztől tanultam.
Az elménk rothadtul erős, a legerősebb fegyverünk, mégsem használjuk ki.
Megkötözve születtél, mint mindenki. Egy börtönben, mely érzékszerveiddel fel nem fogható. Börtön…az elméd számára.
A jövőd sokkal inkább azon a képességeden múlik, hogy életedben és munkádban mennyire tudod segítségül hívni az elméd és az intelligenciádat, mint a jelenlegi állásodon vagy aktuális helyzeteden.
Megfelelően végzett mentális gyakorlás esetén az agy nem tesz különbséget a mentális vagy a fizikai erőfeszítés között.
Az emberi elmében és a kvantummező végtelen lehetőségeinek elméjében megvan a kitartás, a meggyőződés és a koncentrációs képesség bármiféle lehetséges jövő megvalósításához. Ehhez azonban a két elmének együtt kell működnie, hogy életre hívják azt a jövőbeni valóságot, ami a lehetőségek síkján már most is létezik.
Az elme elhatározásai ugyanolyan szükségességgel támadnak az elmében, mint a valósággal rendelkező dolgok eszméi. Akik tehát azt hiszik, hogy elméjük szabad elhatározásából szólnak vagy hallgatnak vagy csinálnak valamit, azok nyitott szemmel álmodnak.
A vita nem mindenki számára jelenti ugyanazt. A kiművelt, higgadt elmék számára izgalmas játék, melynek célja az igazság feltárása, a kusza és fegyelmezetlen elmék számára csata, amit meg kell nyerni, még ha az igazság bele is pusztul.
Az emberi elme a lehető legerősebb eszköz a gazdagság létrehozásához.
Az aggodalom negatív célkitűzésekhez vezet. Ha az foglalkoztat, hogy milyen rossz dolgok következhetnek be, azt üzened az elmédnek, hogy ezek be is fognak következni!
A vizualizálás lehetővé teszi az elméd számára, hogy megragadj egy lehetőséget: így amit el tudsz képzelni, azt lehetségesnek is látod.