Milyen fárasztó ez az élet, amelyben minden út egy-egy rögtönzés, s az ébrenlét jelentős részét azzal kell töltenie az embernek, hogy a lépteire ügyeljen.
Élet idézetek
A felnőttek elfeledték,
hogy ők is voltak gyermekek,
és nem szeretnek arra gondolni,
hogy ők is lesznek öregek,
mindent elfeledtek,
nem gondolnak semmire,
és észre sem veszik, hogy nem élnek.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Leélni egy életet a
növekedő halállal.
Ez a legeslegkevesebb,
mit az ember
– tetszik vagy sem –
elvállal.
Ha az étel nem is,
az élet odaégett.
Odakozmáltunk –
talán már mindegy,
mi miatt, mivégett.
Az élet ajándék, amelyre vigyázni kell, jól felhasználni, és minden percét kiélvezni.
Az én életemben csak a változás volt állandó – s ez helyesen volt így, szerettem.
A való élet olykor kegyetlen. Az alkalmazkodás a legjobb, amit a saját érdekedben tehetsz.
Nem az években rejlik a hosszú élet titka. Az emlékezet nélküli ember száz esztendőt megérhet, mégis úgy érezheti, rövid élete volt.
Magát személyek érdeklik, s nem az élet. Pedig az emberek meghalnak, vagy elhagynak minket…
A legtöbb ember eljut életében egy észrevétlen pontig, ahonnan nincs visszatérés.
Jobb felfedezni az életet és hibázni, mint biztonságban élni. Egy-egy hiba, amit elkövetünk az ár, amit megfizetünk egy teljes életért.
Az emberi élet egyik legalapvetőbb igazságát érzékletesen fejezi ki az a francia közmondás, ami szabadon fordítva így hangzik: Ha az ifjúkornak van tudása, ideje és energiája a cselekvésre, az öregkori testi és szellemi állapotunk csupán annak igazolása, ahogyan a fiatalságunkat töltöttük. A mostani saját teherbírásomnak és életerőmnek az a titka, hogy fiatalkoromban olyan életet éltem, amit erkölcsösnek lehet nevezni. Sohasem folytattam kicsapongó életet.
A halál olyan egyszerű, az élet a bonyolult.
Élet idézetek, Halál idézetek, Rövid idézetek, Sorozat idézetek
Jaj annak, ki nem tanult meg fiatalon remélni és szeretni – és bízni az életben!
Hogy minden lefelé esik;
hogy ifjúból lesz az agg;
hogy az evőket megeszik;
hogy mindezekre süt a nap –
míg csak időnk le nem telik,
sorolhatnánk e dolgokat
s „természetes” mondjuk, pedig
érezzük: fantasztikusak.
Ateista vagyok, azt vallom, hogy egyszer megszülettem és meghalok majd, és nincs semmi, sem előtte, sem utána. Ha viszont ez így van, akkor nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ebben az életben bármit kihagyjak.
A gond csak az, hogy a fénykép egy folyamat kimerevített pillanata, s ha elkészül a felvétel, azonnal megy tovább az élet. De milyen élet?!
Ha az ember kap egy nagy ütést, először nem is érzi, ez az élet minden területére vonatkozik. Később veszi észre.
Az élet nem arról szól, hogy apró problémákat oldjunk meg, hiszen ezeknek sosincs végük. Életünk arra az egyetlen dologra hívja fel a figyelmünket, amit mindeddig elmellőztünk – saját igazi és változhatatlan énünkre. Az emberiség túlnyomó része azt a téveszmét dédelgeti, miszerint mi mindnyájan testként létező személyek vagyunk, nem pedig a valódi Önmagunk.
E földi életünk egyetlen valódi célja, hogy tanuljunk, s visszaidézzük eredendő és természetes, korlátok nélküli létállapotunkat.
