Ne pazarolj el egyetlen percet se az életedből arra, hogy szeretetért kuncsorogsz.
Én viszont azt mondom, szeretni kell az életet, és úgy szeretni, ahogy mi akarjuk, nem úgy, ahogy mások szerint kellene.
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
S végigfutván a világi teren,
A hajnali égre leheveredünk
És csak csudálkozunk az életen.
Az élet igenlése az a szellemi cselekedet, amely által az ember abbahagyja azt, hogy csak úgy éljen a világban, tisztelettel kezdi saját életének szentelni magát, hogy ezzel a valódi értékére emelje azt.
Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek.
Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létét, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat.
A világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet.
A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi.
Mindegyikünknek meg kell barátkoznia a halál gondolatával, ha valóban jóvá akar válni. Nem szükséges naponta vagy óránként rágondolnunk. De valahányszor az élet útján olyan pontra jutunk, ahol a köröttünk levő világ elhomályosul, és előttünk a távolban világosan feltárul az út vége, ne hunyjuk be a szemünket. Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk a távolba, aztán menjünk tovább. Ha ily módon gondolkodunk a halálról, megtanuljuk szeretni az életet. Ha megbarátkoztunk a halállal, minden hetet, minden napot ajándéknak tekintünk majd. Csak ha képesek vagyunk – lépésről lépésre – ilyennek elfogadni az életet, akkor válik számunkra igazán értékessé.
Az élet áramlás. Ha egy folyó áramlását gáttal akasztják meg, a folyó meghal. Ha a vér áramlása megakad valahol a testben, az ugyanígy az élet végét jelenti.
Minden élet a víz mozgásával áramlik. Még az életünk is szüntelenül együtt áramlik a vízzel. Voltaképpen a születés és a halál körforgása is ezzel az elvvel áll összhangban. A keringés csakugyan természeti törvény. Van azonban egy létforma, amely konokul igyekszik megszegni a természetnek ezt a törvényét: az emberiség. A mohóság, a gőg és az egyik világszemlélet hangoztatása a másik ellenében mind megakasztják az áramlást. Ez okozza számos gondunkat, […] a kapzsiság szülte háborúkat, az irtóztató szerencsétlenségeket, a fásultságba süllyedő környezetszennyezést.
Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.
A kettő mindig együtt jár. Az élet e két elem égése. Próbáld meg legyűrni a negatívumot a pozitívval, és sokkal boldogabb leszel.
Ha elfelejtünk álmodni, azt is elfelejtjük, milyen az élet.
Mindig is az élet fontos részének tartottam a spirituális világot. Ugyanakkor szeretem az anyagi világot, a formák szépségét, az élet sokszínűségét. Mindezt a hátizsákos túrák formájában élem ki. Fanatikus túrázó vagyok.
Hogy meddig élek, azt másvalaki dönti el, de az az én feladatom, hogy ameddig élek, valóban éljek.