Minden erény s minden bűn divatba jön, s divatját múlja.
A divatban már mindent feltaláltak. Manapság azon áll vagy bukik a dolog, hogyan rakjuk össze ezeket az elemeket: nyakkendő, elasztikus nadrág, zakó. Ezt nevezzük stílusnak.
A ruha nem Kleenex, hogy használat után csak úgy kidobjuk. Némelyik hímzett darabom kétségkívül nagyon drága, de azt hiszem, bizonyos ár fölé még a legtehetősebb hölgynek sem kéne mennie. Amikor megveszünk egy ruhát, ne feledkezzünk meg róla, hogy a világban sokan milyen súlyos gondokkal küzdenek.
A stílus az egyetlen igazi luxus, amit mindenki megengedhet magának, ha van pénze, ha nincs; az elegancia pedig úgy érhető el, hogy elnémítjuk a lármás irányzatokat.
A stílus abban rejlik, hogy megtaláljuk az egyensúlyt három tényező közt: kik vagyunk, mi áll jól nekünk, és hová tartunk. Ezt az egyensúlyt tükrözze az öltözködésünk. Az én stílusomnak az a lényege, hogy érezzük jól magunkat a ruhánkban és egyáltalán a bőrünkben, ha szoknyát, ha sortot, ha nadrágot veszünk fel.
A stílus elegancia, nem pedig extravagancia. Nem az a lényeg, hogy felfigyeljenek, hanem hogy emlékezzenek rád.
Én, ugye, nem vagyok annyira oda az öltözködésért. A ruhák egyszerűen untatnak. Szörnyű dolgok, teljes átverés az egész, mint a vitaminok, az asztrológia, a pizza, a korcsolyapályák, a popzene, a nehézsúlyú címvédő mérkőzések satöbbi satöbbi.
Néhány ember ki nem állhatja, hogy milyen cuccokban járok, mások meg imádják. Egyesek mások megszégyenítésére használják, mások pedig arra, hogy engem szégyenítsenek meg.
A minap úgy döntöttem, hogy egy trikót veszek fel. Még csak nem is volt provokatív darab. De tudom, hogy az emberek azt fogják mondani: ’Szent szar, sze*in öltözködik, biztos üzenni próbál vele valamit.’ Pedig nem, erről szó sincs. 500 fok van, és én csak egy trikót akarok viselni.
A divat nem csak a ruhákban él. A divat ott van az égen, az utcán, a divatnak köze van az eszmékhez, ahhoz, ahogy élünk, és ami történik körülöttünk.