És én utállak, mert egyedül vagy,
És egyedül vagyok, mert utállak.
Dalszöveg idézetek
Aki nem vár semmit magától,
Az nem menekül meg a magánytól,
És egyedül marad végül
Irgalom nélkül.
Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz.Annyi mindent veszthetsz még el
Ha a bentlakó félelmekkel
Nem tudsz mit kezdeni
Hát kezdd el őket leküzdeni!
Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek,
Szél fújta szavaid úgysem hallják meg.
Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny,
S lassan a földre hull egy üvegszínű könny.
A csendet hallgatom,
a csend, az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.
Nem számít, hol vagy, gyere és ments meg!
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem
– egyedül vagyok.
Kihullnak kezemből a könyvek
a világ magamra hagy
mostantól hűvösebb napok jönnek
szűkülő időm egyre tágasabb.
Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
Adott, amit adhatott, kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszú évek múltak így, gyakran rá se néztek.
Nem ilyen világot képzeltél,
de a csábítás hívott, hát engedtél.
Most koponyád csöndjében
némán ülsz és utazol valahol,
magányod szelíden átkarol.
Hangod hallom, ha fúj szél,
Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér?
Elsuttognám minden titkomat,
Vágyom rád, oly` messze vagy.
Idegen város, idegen arcok,
Félig értett szavak.
Hiába mosolyogsz, hiába minden,
Nekik más maradsz.
Van az úgy, hogy senki se vár,
Visz az út, ahol senki se jár.
Van az úgy, hogy akad egy hely,
Ahol végül otthon leszel.
Mindig visszavágyom, mert megkísért a múlt
Visszahív a jó szülői ház.
Már hiába vágyom, a múltam megszökött,
Üres már a jó szülői ház.
Néha kevés egy élet,
Néha elég egy perc
Ahhoz, hogy meghódítsd
Azt, akit majd a sírig ölelsz.
És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagad.
Mondd el, a hűséged mennyit ér!
Életet adnál az életért,
Mindenért vagy a semmiért,
Szavak nélküli esküért?
Mennyit adsz a szerelemért,
A becsületért, a hűségért,
Lelkedből fakadó forrásért?
Jó, mikor hisszük még,
Lehet olyan a világ,
Amilyet szeretnénk.
Hidd el, a hajnal attól szép,
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség.
Ne hidd el, ha mondják, egyedül maradtál.
Mindig lesz egy csendes társ, kiben régen is bíztál.
Az, aki szép, az reggel is szép, amikor ébred,
még ha össze is gyűrte az ágy.
Ne siess még, ne siess úgy,
mondok valamit, a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát.