Amikor vége az utolsó dalnak is,
És a varázslat szétfoszlott már,
Mi lesz veled? Egyedül hagy a zajos tömeg,
Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.
Dalszöveg idézetek
Itt ül az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél,
porból lettem, s porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek.
Csak egy nap az élet
és lassan bealkonyul.
A játéknak vége
s a függöny lehull.
Csak egy nap az élet
s ez már a délután.
Kúsznak az árnyak
az otthonom falán.
Engedj, vezess, mondd, merre menjek,
Mutasd meg, kit szeressek,
Hol találom a fényt,
És kiben bízhatok még.
Ha az életben nincs már több móka,
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba`,
S édes lenne a halál.
Ha olyan vagy, mint a matek,
kevesen értenek meg téged.
Menj, küzdj az álmodért,
Minden vágyadért, mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd, miért szívből küzdenél.
Mindig van még valamennyi út előtted,
És nem az a fontos, hogy mennyi áll már mögötted,
Csak kapaszkodj feljebb, folyton magasabbra,
A céljaidat tedd, tedd egyre távolabbra!











