Dalszöveg idézetek

Mondtuk szépen és durván,
Lelkünk ébredő vulkán,
Kitörni kész, s ami régi, mind elég,
S jön az újabb nemzedék.
(…)
Mert mi vagyunk a hurrikán,
Ezer éves út után,
Mindent felkavar, készülj fel,
Most mi jövünk.

Tudod, nekem nem az fáj,
hogy megint itt hagytál,
mert ha belehalok,
akkor is továbblépek,
de látlak meghalni
minden nap, minden percben,
és nem hagyod, hogy segítsek.

Rúzsa Magdi

Feszül a csend, ma is hazakísért,
ül az ágyamon.
Lebben a függöny, játszik a fény
a vállamon.
Ide csak állni jár az idő, vagy meg sem
érkezik.
Ó hogy várlak, csak várlak,
miért nem vagy itt?

Rúzsa Magdi

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.

Ossian

Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdő lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészíti az útra,

Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.

Ossian

Jó időben, jó helyen,
Kell, hogy egyszer jobb legyen.
Talán fordul majd a világ.

Egyszer minden összejön,
A jószerencse rám köszön.
Összes részlet mind összeáll… a jó út ránk talál.

Rúzsa Magdi

Ember, a világból csak
A sajátod érdekel,
A szükség határát, ó, ritkán hagytad el.
Azon túl szintén van világ,
Gondolhatod, ott gondolnak rád,
S értük a mindent jól vigyázd!