Azért az életért kell élnünk, amit ma élünk meg.
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár.
Ne köss kompromisszumot magaddal. Nincs tegnap, nincs holnap, minden nap ugyanaz van.
Bánjuk a múltat, rettegünk a jövőtől,
s a kettő közt köddé válik a jelen,
a vánszorgó percek száguldó évekké gyűlnek,
s az idő egyenese körbejár végtelen.
Élvezd hát a pillanat szépségét,
ha család, barátok vesznek körül,
vagy a tapasztalás teljességét,
ha magadba zárkózol egyedül.
Az idő múlik, és senki sem tudja, hogy mi vár rá a következő sarkon. A mának kell élni.
El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.
Sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, hanem mindig csak a jelen.
Volna, volna! Ha a nagyapámnak kereke lett volna, akkor villamos lenne! A múlt idejű emberekkel az a bajom, hogy soha nem érkeznek meg a jelenbe. A jövő idejű emberek (akik állandóan azt hajtogatják: mi lenne, ha, mi lesz, ha mégse), úgy élik túl a jelent, hogy már el is múlt, mire észrevennék. A jelen a legértékesebb, mert most van, de csakis most.
Két dolgot tanultam meg az életben: találj valakit, aki szeret, és élj úgy, mintha nem lenne több időd.
A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.
Ha nem tudod kihasználni a percet, hiábavalósággal töltöd az órát és a napot, majd az egész életedet.
Rajta áll, megteremti-e valaki magának a jövőbeni emlékeit, vagy sem.
Semmit a világon nem vinnénk véghez, ha megvárnánk, míg képesek vagyunk olyan jól csinálni, hogy senki ne találhasson benne hibát.
Minden nap egy tanítómester, aki arra tanít meg, amit soha más napokban meg nem taníthat.