A hála több, mint egy egyszerű köszönöm, amikor ajándékot kapunk. A hála az, amikor tudatában vagyunk, hogy most élünk; amikor megengedjük magunknak, hogy teljesen a pillanatra figyeljünk és értékeljük az életet, amit élünk; amikor arra koncentrálunk, ami valóban a miénk, és nem arra, ami nem az. Klisé? Teljesen.
Nem csak a bikát kell a szarvánál fogva megragadni. Az életet is!
Azt mondják a legnehezebb dolog az életben, elveszíteni valakit akit szeretsz. Valakit, akivel együtt éltél és láttad minden nap. Valakit, aki megmutatta Neked, hogy kell szeretni. Ez a legrosszabb dolog, ami valaha történhet Bárkivel. Feleségem váratlanul halt meg. Olyan sok örömet hozott az életembe. Ő volt a mindenem. Az a 16 év, amíg a férje voltam, megtanította nekem, hogyan kell feltétel nélkül szeretni. Meg kell állnunk és hálásnak kell lennünk a házastársunknak. Mert az élet nagyon rövid. Tölts időt a házastársaddal. Légy jó hozzá. Mert egy nap, mikor felnézel a telefonodból, nem lesz ott többé. Amit többek közt igazán megtanultam, élni és szeretni minden nap úgy, mintha az utolsó nap lenne. Mert egy nap az utolsó nap lesz! Élj a lehetőségekkel, és éld az életed. Minden nap mondd el azoknak akiket szeretsz, hogy szereted Őket. Ne tékozolj el egy pillanatot sem abból, ami megadatott. Az életet megéri élni.
Soha senki nem tudhatja, melyik élete utolsó pillanata. Épp ezért kellene mindet úgy élnünk, mintha épp az lenne, ott, akkor, abban a pillanatban. Közhely, tudom, de ha végiggondoljuk, igaz.
Élj ebben a pillanatban, a jelenben, szeretettel, barátságban, gondoskodva.
Élj, táncolj, egyél, aludj, tedd a dolgokat a lehető legtotálisabban. És emlékezz rá újra és újra: Mindannyiszor, ha azon kapod magad, hogy problémákat gyártasz, azonnal csusszanj ki belőle.
Kurta a lét. Míg csevegünk, elfut irígy időnk:
fogd hát, s tépd le a mát, és sose várd, nyílik-e holnapod.
A bizonytalan háborús hangulat „ma még élünk, holnap talán nem” szemléletmódot, gátlástalan, felelősség nélküli tulajdonságot kezdett belénk nevelni. Úgy éreztük, mindent megtehetünk, „lesz, ami lesz”, a következményekkel nem törődtünk. Forradalomra készülő ifjúsággá váltunk.
Sohasem volt több kezdés, mint most van,
Sem több ifjúság, vagy öregség, mint most van,
Sem több tökély nem lesz soha, mint most van,
Sem több ég vagy pokol, mint most van.
Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. Az időpontja nem biztos. Nem tudhatod sem a sajátodét, sem azokét, akiket szeretsz. Ezek tudatában fel kell tenni a kérdést: hogyan éljek? Az én magamnak adott válaszom erre az, hogy ha valamit csinálni akarok, azt MOST csináljam, ha valamit mondani akarok neked, azt MOST mondjam, mert tíz perc múlva már lehet, hogy egyikünk nincs itt.
Éld meg az élményeket és a kudarcokat, éld meg a pillanatokat, a jót és a rosszat is. Próbálj ki új dolgokat, legyél nyitottabb, szakadj ki a komfortzónádból, és élj egy kicsit végre!
Az élet perc, mely folyton lebben.
Minden perced bocsásd el csókkal,
Kinlódni is kéj a jelenben
Minden, mi van, szép, friss hajadon,
Az emlékek agg-szüzét dobd el
S fogd a jelent vígan, szabadon.
Ragadj meg minden pillanatot, és húzz belőle hasznot! Ne feledd, a sikeres ember attól válik azzá, higy kihasználja azt az időt, amit mások elpazarolnak!
Sosem tudhatod, mit hoz a holnap. Minden egyes napot élvezni kell, mert sosem tudod, mi lesz másnap.
Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább… Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között.
Sose engedd, hogy a jelen túllépjen rajtad. Ne hagyd, hogy az élet kifolyjon az ujjaid közül, mint a homok. Élj! Érted? Élj! Ne hallgass azokra a kishitűekre, akik a jelent zálogként adják a holnapért. A jelen a tiéd, barátom. Becsüld meg!
Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (…) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk – ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott.