A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.
Különbség van aközött, hogy az embert valami boldoggá teszi, és aközött, hogy valami nem teszi boldogtalanná. A trükk éppen abban van, ha az embernek sikerül elhitetnie saját magával, hogy a kettő egy és ugyanaz.
Miért is nem vigyázunk jobban a boldogságra? Milyen meggondolatlanul bánunk vele, amikor azt hisszük, hogy örökké fog tartani!
A legszebb és legemlékezetesebb napok éppen azok, amelyeken sok csendes örömben van részünk, örömökben, amelyek úgy követik egymást, mint szálról lepergő tompa fényű gyöngyök, s nem azok, amikor valami remek, izgalmas vagy nagyszabású esemény történik.
A boldogság vágykép – ezért mindenkinek mást jelent, mivel mindannyian másképp gondolkodunk.
A pokolban is lehet boldog az ember, ha együtt lehet azzal, akit szeret.
Az én boldogságom kizárólag abban áll, hogy azon, amit mások magabiztosan megtesznek, azon én el is gondolkodom. Ez az elgondolkodás az én boldogságom.
A boldogság könnyelmű fruska,
nem időz sokat egy helyen,
hajad szemedből elsimítja,
megcsókol, s tűnik hirtelen.
A boldogság csak egy-egy rendkívüli pillanat, legfeljebb perc, a többi csak a rá való emlékezés.
A pénz csak ott boldogít, ahol más nem adhatja meg a boldogságot.
A boldogság nem olyasmi, amit tapasztalsz, hanem olyasmi, amire emlékszel.
Ha mindenekelőtt a magad kedvére teszel, attól boldog leszel, és a te boldogságod felderíti a körülötted lévőket.
Lehetetlen boldognak lenni, ha nem akarjuk; akarni kell tehát a boldogságot, és megteremteni.
A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik; s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak.
„Minek örüljek?” – kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett – és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.
Szerencsés az, aki kevés pénzzel boldog, szerencsétlen az, aki sok pénzzel boldogtalan.
A múltban is voltak boldog és szomorú emberek, ma is vannak, és a jövőben is lesznek. Ez így van rendjén. Nincs recept. Ez ettől boldog, a másik amattól. Talán azért vagyunk szomorúak, hogy várhassuk, elmúlik a szomorúság.
A mámor inkább képesség, mint következmény… olyasféle képesség, mint az énektehetség. Az ember egy napon, elég későn, megtudja, hogy hangja is van s gyönyörűen kezd énekelni… Az ember egy napon észreveszi, hogy tehetsége van a mámorhoz.