Mindenkinek szüksége van egy barátra.
Barátság idézetek
A közös nevetés az egyik legjobb dolog a barátságban, ezt mindenki tudja.
Barátság idézetek témák szerint:
Legalább egy emberrel úgy akarok beszélni mindenről, mint önmagammal.
Tudod, mit kell? Büntetni könyörtelenül a színlelt barátság ocsmány üzéreit. Hogy csak önmagad légy. Mindig, mindenkivel. Hogy azt mondd, amit gondolsz és érzéseidet taktika sose takarja el.
Az a legfontosabb, hogy légy önmagad legjobb barátja. Bármit is teszel – ne ócsárold magad.
A legtöbbre a hűséget és szavahihetőséget kell becsülni, nem szabad olyanokkal barátkozni, akik nem érnek annyit, mint mi, és ha hibázunk, nem szabad félni attól, hogy kijavítsuk.
A könyv ajándékozása vázánál, pohárnál jobban megrögzíti a baráti érzést, mert emelkedettséget fűz a barátság fogalmához.
Arra való a barát, szóljon, ha fogadon mák van.
Mindjárt összegyülekezett a sziget számos bennszülöttje. Felismervén, hogy oly emberekkel állok szemben, akiket inkább lehet szeretettel, mintsem karddal megmenteni és szent hitünkre téríteni, barátul akartam megnyerni őket s ezért némelyiknek piros sapkát és üvegből való nyakláncot és más, értéktelen csekélységet ajándékoztam s ők ezeken fölötte örvendeztek. Oly jó barátaink lettek, hogy öröm volt látni. Úszva elérték hajóinkat és papagájokat, gyapotfonálból készült gombolyagokat, gerelyeket és más hasonló holmit hoztak magukkal, s azokat elcserélték arra, amit mi adtunk nekik, így üveggyöngyökre és csengőkre. Mindent nagyon szívesen adtak és vettek – de én úgy sejtettem, hogy mindennek híjával lehetnek.
Úristen, ments meg a barátaimtól, az ellenségeimmel majd csak elbánok magam is.
A legtöbben fonák, hogy azt ne mondjam, arcátlan módon olyan barátot kívánnak maguknak, amilyenek maguk nem tudnak lenni, s olyasmiket kívánnak barátaiktól, amit ők nem nyújtanak nekik. Márpedig úgy illik, hogy mindenki először maga váljék derék emberré, s csak azután keressen magához hasonlót. Az ilyen emberek közt erősödhet meg az a tartós barátság, amiről már régóta beszélünk: hogy a rokonszenv alapján összebarátkozott emberek először is parancsolni tudnak szenvedélyeiknek, amiknek mások a rabjai, azután örömüket lelik a méltányosságban és az igazságosságban; egymásért mindent vállalnak; soha semmit nem kívánnak egymástól, csak ami tisztességes és helyes, s nemcsak becsülik-szeretik, hanem tisztelik is egymást. Mert a legnagyobb ékességétől fosztja meg a barátságot az, aki a tisztelettől fosztja meg.
Mivel pedig mindennemű képmutatás bűnös – mert lehetetlenné teszi az igazság megítélését s elferdíti azt –, éppen ezért a barátsággal is szögesen ellentétes: kiküszöböli ugyanis az őszinteséget, amely nélkül a „barátság” elnevezés értelmét veszti.
Mennyivel helyesebben járnak el a sztoikusok, akiket ti megrótok: ők ugyanis úgy vélik, hogy a bölcsek még az ismeretlen bölcseknek is barátai! Nincs szeretetre méltóbb ennél az erénynél, amelyet ha valaki megszerez, szeretni fogjuk, legyen bármelyik népből is való.
Rajtad kívül nincs jobb barátom, mint az egyedüllét. Eközben minden társalgásomat kizárólag az irodalommal folytatom.
Delonnal igazán nagyon közel állunk egymáshoz, egészen meghitt baráti viszony van köztünk. Belmondoval mindig inkább szórakozni lehetett, rengeteget bohóckodtunk együtt. Egészen borzalmas hülyeségeket csináltunk. Egyszer egy hotelben voltunk, és Jean-Paul azt kérte tőlem, hogy mosolyogjak folyamatosan az igazgatóra. Amíg én mosolyogtam, ő elkezdte kihordani a hotel felszerelését az utcára. A végén már az ágy is kint volt, de komolyan. Mastroianni már más eset, ő sokáig komolyan szerelmes volt belém, de én nem viszonoztam az érzelmeit. Amikor ezt egyszer nyilvánosan szóvá tette egy televíziós show műsorban, Catherine Deneuve annyira megsértődött, hogy évekig nem szólt hozzám. Sebaj.
Minél nagyobb a fizikai távolság két ember között, annál több időt, energiát és pénzt igényel az együtt töltött idő. A legbensőségesebb barátságok legyőzik ezt az akadályt, ám a legtöbb kapcsolatot már pusztán az erőfeszítések fölemésztik.
A barátság olyan, mint a rokonság, örök kötelék, ami akkor is összeköt, ha már nem találkozunk, az együtt töltött idő emlékei pedig kitörölhetetlenül ott maradnak a szívünkben.
Az élet lóhalálában rohan el. Vagy futó árnyékot űzünk, vagy minket űz, hajt valami félelem, kísértet. Ám ha baráttal találkozunk, megállunk, s most nagy őrültségnek tartjuk lázas rohanásunkat. Most szünetelésre, birtoklásra vágyódunk s arra a hatalomra, hogy a szívünk mélyéből fölötlött pillanatot tartóssá tehessük. Minden nemes viszonyban a pillanat minden.
A tökéletlenség felvállalása barátságokat szül, a barátságokból pedig erőt meríthetsz.
Kissé magányos alkat vagyok – ez vitathatatlanul így van azok esetében, akik száz mérföld vagy még annál is több futóedzést jegyeznek maguknak hetente. De a sors fintora, hogy életem legszorosabb barátságainak némelyikét épp azokkal kötöttem, akikkel az ultramaratonokon versenyeztem. A futás során minden egyes nap egymagunkban járjuk meg a poklot, de az ott szövődő baráti kötelék mégis elképesztően erősnek bizonyul.