Játszottam nagyon sokféle karaktert, de a színészeknek általában van egy fő profiljuk. Az ördög jobb és bal keze után mondták azt, hogy maradjak ez a karakter, ez áll nekem a legjobban a filmvásznon, ráadásul ez a fickó az, akit nagyszülő, szülő és gyermek egyszerre tud kedvelni, így a filmjeinket a családok együtt nézhetik.
Harminc évet éltem Amerikában, és ott volt egy vehemens angol nyelvű beszédtanárom, aki a fejébe vette, hogy belém sulykolja az angolt. Ezt olyan eltökélten csinálta, hogy egy idő után már álmodni is angolul kezdtem…
Maga a sztárság legfeljebb kellék, jelmez, munkaeszköz számomra, amit – például most – a filmem promotálására használok. Egy szerep, még ha személyemben érintett is vagyok. Valójában azonban nagyon egyszerű életet élek: hétköznapiak az igényeim, a kapcsolataim. Eszem ágában sincs sztárként viselkedni, élni, öltözni, külön allűröket felvenni, akár magam előtt is eljátszani a sztárt. Roppant fárasztó és unalmas lenne.
Meg kell mondanom, hogy a magyarok a legkedvesebb és legudvariasabb rajongóim. Igazán sok helyen jártam a Földön, de ehhez hasonló különleges és szívélyes fogadtatásban még sehol sem volt részem.
A ló dolga, hogy bizalmat sugározzon az ember felé. Azt gondolom, azok az emberek, akikben már eleve van egy kis bizalom, érzik a lovakkal való különleges kapcsolatunkat, mert a ló megbízik az emberben: hagyja, hogy a hátára üljön, és meglovagolja. Az a szerepe, hogy az ember haladjon vele és bízzon benne.
Jó lenne, ha azok, akik oly könnyelműen elindítanak egy háborút, és oly könnyedén dobnak le bombákat, eszükbe vésnék: legfőképp a gyerekek azok, akiknek egy életen át küzdeniük kell a következményekkel.
