Akik nem szurkolnak nekünk akkor, amikor vesztésre állunk, akkor se szurkoljanak, amikor nyerünk.
– mondta az itthoni törökök elleni 3-0-ás vereséget követően – 2025. 03. 23.
Mindig napról napra, hétvégéről hétvégére, vagy meccsről meccsre gondolkodom. Sikerült Salzburgból Lipcsébe igazolnom, ami akkor nagy lépés volt. Viszont azt nem gondoltam volna, hogy a Liverpool 70 millió eurót kifizet értem.
Ugyanúgy el fogok menni a kamionos barátommal a kifőzdébe és megeszünk egy nagy adag zúzapörköltet nokedlivel, mert az a kedvencem. És annyira jól fogom ettől is érezni magam, mintha a pályán lennék. Szóval soha nem fogok megváltozni attól, amennyi pénzt keresek, nem járok innen kezdve csak puccos étterembe.
Ember legyen a talpán, aki képes objektíven megítélni, hogy ki a világtörténelem legjobb futballedzője. Klopp, Pep Guardiola, Carlo Ancelotti, esetleg Rose lesz az? Felsorolhatnánk megannyi edzőt, aki az elmúlt időszakban sikeres volt a Premier League-ben, vagy bármelyik topligában. Nem hiszem, hogy van a világnak egyetlen legjobb futballedzője. Zseniális, inspiratív edzője viszont akad több is. Nem vállalkoznék arra, hogy megnevezzem, ki közülük a legnagyobb.
Tizennégy éves koromig szinte minden edzésen sírtam, ha kikaptam, mert nem tudtam veszíteni. Én utálok veszíteni. Nagyon mérges tudok lenni, ha valaki máson múlik, hogy én veszítek.
Vannak, voltak és lesznek nagyon sokan, akiknek bármit csinálsz, semmi sem jó.
Azt, hogy nekem könnyű vagy nehéz volt, senki nem tudja, csak aki tényleg velem volt az elejétől kezdve. Hogy miket éltem át, nem lehet elmondani, mert ahhoz ott kellett volna lenni, hogy lássák, hogy semmi sem jött könnyen. Az sem, hogy 15 évesen egyedül Salzburgba kellett költöznöm minden nyelvtudás nélkül az akadémiára, a családom és a barátaim nélkül. Ez mentálisan vagy megesz, vagy megerősít.
Úgy gondolkodom, hogy a legjobb szeretnék lenni. Viszont reálisan kell látni, és olyan döntéseket hozni, amivel a saját karriered, a saját életed nem csak egy elérhetetlen mese lesz. Hanem valami olyasmi, amiben megtalálod a reális célokat. Én most azt az életet élem, abban próbálhatok a legjobb lenni, amit gyerekként elképzeltem magamnak.
Mindenkinek van valamihez tehetsége, csak meg kell találni, mi az. És ha megvan, és mellette minden percedet arra szánod, hogy abban a legjobb legyél, akkor a tehetség ki fog fizetődni. Számomra ez a futball, és a legnagyobb tanulság nekem az volt, ha csinálok valamit, azt mindig száz százalékot beleadva érdemes csinálnom.
Kívülről sokan azt hihetik, könnyen jöttek a sikerek, mert tehetséges voltam, de ez egyáltalán nincs így. Nem hiszem, hogy sokan elviselték volna azt, amit én elviseltem. És elég csak arra gondolni, mennyire beleöltem minden időmet a fociba, vagy épp milyen nevelést kaptam – de mindez kellett ahhoz, hogy ma itt legyek, ahol.
Láttam, hogy a többiek elmennek moziba, én meg addig elmentem edzésre. Elmentek bulizni, én megint mentem edzésre. Jött a szilveszter éjszaka, lefeküdhettek hajnali négykor, elsején kialudhatták magukat. Nekem meg 7 óra 50 perckor jött a buszom, fölültem rá és elmentem edzésre. Ezt látva voltak néha nehéz időszakok, ahol úgy gondoltam, miért is nem csinálhatom azt, amit ők. De úgy voltam vele, nekem nem ez volt megírva.
Nem volt átlagos gyerekkorom, de ez nem is feltétlenül baj. Nem volt jobb, sem rosszabb, csak más, mint a többségé.
Szerintem mindig lesznek olyan emberek – teljesen mindegy, hogy mit érek el -,akik azt mondják, hogy „szerencse”, hogy „pont úgy jött ki a lépés”. De én nem foglalkozom ezekkel, csinálom a saját dolgomat, és megmutatom, hogy ez nem szerencse.
Mindenkinek hinnie kell valamiben.