Amikor valaki valami jót tesz másokért, Isten életre kel. De nem adhatsz abból, ami nincs. Így hát napi szinten fejlesztem magam. Amikor eljön a pillanat, és látom, hogy szükség van rám, már nem kell a saját bajaimmal foglalkoznom, hanem azt tehetem, ami a legfőbb küldetésünk: segíthetek az embertársaimon.
Azt mondják, amikor valaki nagyon beteg lesz, leválik a világról, és létrejön egyfajta „Isten csak akkora terhet ró rád, amennyit elbírsz” állapot.
Ahogy ott állok, egyik kezemben kávésbögrével, a másik üres, és nézem a távolban hullámzó óceánt, rájövök, hogy bennem is ott hullámzik valami. A hála.
Olyan egyedül voltam, mint a kisujjam. A csontjaimban éreztem a magányt.
Láttam, hogy apám megiszik hat vodka-tonikot, ennek ellenére teljes életet él, és azt hittem, ez a normális. Azt hittem, én is ezt a szintet fogom hozni. De bujkált valami a lelkem mélyén, a génjeimben, egy hátborzongató, sötét szörnyeteg, valami, ami apámból hiányzott, és csak egy évtized múlva tudtuk meg, mi az. Alkoholizmus, függőség, hívjátok, aminek akarjátok, nekem csak egyszerűen Rettenet.
Senki sem tudja elkepzelni, hogy bármi szörnyűség történhetne vele. Egészen addig, amíg meg nem történik.
A szenvedélybetegség olyan, mint Joker. Fel akarja perzselni a világot.
Szeretet és bátorság. Gyerekek, ez a két legfontosabb dolog a világon!
Szükségem van a szeretetre, de nem bízom benne. Ha ledobom a szerepemet, Chandler jelmezét, és megmutatom neked, ki vagyok valójában, talán felfigyelsz rám, de ami még ennél is rosszabb, talán észre sem veszel és faképnél hagysz. És azt nem engedhetem meg magamnak. Azt nem élem túl. Már nem. Atomjaimra hullok és megsemmisülök.
Amikor a drogfüggő bevesz egy bogyót, euforikus állapotba kerül. De ez az állapot csak rövid ideig tart, mert hozzászoktál. A drogfüggő azonban továbbra is az eufóriát hajszolja, így már két bogyót vesz be egyszerre, hogy ugyanazt élhesse át, amit korábban egy tablettával. Aztán amikor már két bogyó sem elég, átvált háromra. Régebben addig játszottam ezt a kis játékot, míg végül ötvenöt tablettáig tornásztam fel a napi adagomat. (Nézzétek vissza a Jóbarátok harmadik évadának második felét! Látjátok, milyen leharcolt, sovány és beteg vagyok? Mindenki észrevette, de senki sem mert szólni.)