Az is kezdete már a jófajta eredetiségnek, hogy az ember nem akar más lenni, mint aki.
A problémákat nem új információk segítségével oldjuk meg, hanem azáltal, hogy rendszerbe foglaljuk azt, amit már régóta tudunk.
Amíg az etika abból a vágyból keletkezik, hogy az élet végső értelméről, az abszolút jóról vagy az abszolút értékesről mondjon valamit, addig nem lehet tudomány.
Egy kicsinyke gondolat is elég ahhoz, hogy valakinek az egész életét kitöltse.
A dolgok legfontosabb aspektusait nem vesszük észre, mert folyton szem előtt vannak.
Az álmok jellegzetessége, hogy gyakran mintha értelmezést várnának az álmodótói. Az ember csak elvétve hajlik arra, hogy egy éberálmát feljegyezze vagy elmesélje valakinek, vagy hogy megkérdezze, mit is jelenthet. Az álmokban azonban van valami zavarba ejtő, valami sajátos módon érdekes – ezért szeretnénk megfejteni a jelentésüket.
Van valami az álomképekben, ami bizonyos hasonlóságot mutat a nyelvi jelekkel. Ahogy az a papírra vagy homokba rajzolt jelek sorának is sajátja lehet. Talán egy sem akad köztük, amelyikben ráismernénk valamely általunk ismert ábécé egyik egyezményes jelére, és mégis erős bennünk az érzés, hogy valamilyen nyelvet alkotnak: hogy jelentenek valamit.
Ha egy oroszlán beszélni tudna, mi nem értenénk őt.
Mi a filozófia célja? Az, hogy megmutassa a légynek a csapdából kivezető utat.
Egy problémát mindig sokkal könnyebb eltemetni, mint megoldani.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy a legmélyebb problémák tulajdonképpen nem problémák.
Az is kezdete már a jófajta eredetiségnek, hogy az ember nem akar más lenni, mint aki.