Én ember és ember között faj-, nyelv-, vallásfelekezet miatt soha sem tettem, s nem is fogok tenni különbséget; az antisemitikus agitatiót, mint a XIX-ik század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom.
Kossuth Lajos
1802. szeptember 19. - 1894. március 20.
magyar államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere
Hol az uralkodó nem önkény, hanem csak élő törvények szerént uralkodhatik, a sajtó szabadságában inkább támaszra, mint ellenségre talál a kormány.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Aki nyilait a sokaságra lövi, reménylvén, hogy csak a vétkest találja, sok ártatlant sebesíthet s a bünöst mégis elhibázhatja.
A tapasztalás egy megkérlelhetetlen széphez hasonlít, évek múlnak el, míg megnyered, s ha végre megadja magát, mindketten elvénültetek, s egymást többé nem használhatjátok.
A ki lehetetlenségbe kezd, mutatja, hogy nem képes véghezvinni a lehetőt, s nem fogja fel a valót.
Nem képzelhetni átkosabb, undokabb bűnt, mint játszani a polgárok vérével s egy nemzet nyugalmával.
A mindenhatóság akár király, akár parlament kezében legyen, ellentéte a szabadságnak.
Minden kormányzati rendszernek megvan a maga logikája, mely úgyszólván végzetszerűen egy bizonyos kimenetelre vezeti, ha idejekorán meg nem változtatik.
A szabadságot – elvben – minden ember szereti, csakhogy egynémely ember egyedül magát, más ellenben mindenkit szabadnak óhajtana.
Szerencsétlen nemzet az, mely institutiók helyett személyekben keres biztosítékot.
Igen gyakran megtörténik, hogy ha az ember kellőleg figyelembe nem veszi a körülményeket, éppen az ellenkező célnak szolgál kezére, és éppen az ellenség nevet azon leginkább.
A sajtószabadság jótékonyságát s áldását az emberi nemre nézve nagyobb kincsnek tartom, mintsem hogy e mellett fennakadnék a sajtószabadsággali visszaéléseken, minden emberi institutiónak megvannak fény- és gyarló oldalai s nekünk arra kell tekinteni, hogy ha több a fény- mint az árnyékoldala valamely institutiónak, akkor az institutiót tartsuk meg.
Azért, mert valamely fájdalom természetes, nem minden fájdalom jogszerű.
A népnevelés olyan, mint a tölgy, melynek nagy idő kell, míg a kisded makkból élőfa lesz; de ép azért nem lehet vele eléggé sietnünk; s ha csakugyan nem rajtunk áll, egész erdőket vetni egyszerre: ültessen csak ki-ki tehetsége szerint apró csemetéket, – majd fa fa mellett erdőt csinál.
Nem egyedül a nyelv teszi a nemzetet! Az érdekek közössége; a történelem közössége, a jogok és kötelességek közössége, s főleg az intézmények közössége az, mi összefűzi a népséget.