Az élet túl rövid a bűntudathoz.
– Azt hittem sosem megyek férjhez. Elhitetted velem, hogy az egész ostobáknak való átverés.
– És nem az?
– A megfelelő személlyel nem.
Átvertél. Hallom, hogy csöngetsz, megyek kinyitni az ajtót és arra gondolok, hogy nem is bírom ezt az embert, csak megint áltatni fog. Aztán kinyitom az ajtót és a rossz érzések eltűnnek, mert meglátom a mosolyod és ennyi elég. Bíztam abban a mosolyban. Olyan különös, minden megváltozott. Egyik nap még te vagy a jövőm, másnap pedig a bosszúságom, most pedig majdnem a múltam.
– Mindegy, hogy mit tettél. Ne add fel, soha ne add fel! (…) Ha szeret téged, meg fog bocsájtani.
– Te ezt el is hiszed?
– El kell hinnem, különben nincs tovább.
Attól, hogy egy vers depressziós, még nem biztos, hogy igazat mond.
A világ tele van veszélyekkel, és elég, ha az ember pislant, máris lemarad valamiről.
Nem az a lényeg, hogy nyersz vagy nem, hanem hogy miként játszol.
